Szerintem a saját ügyedben semmit sem tudtál meg.

 

???? Amit a könyvek  írnak az semmi?

Nem is árultál el semmit.

 

A 8791 ben részletesen leírta a kertjének talajviszonyait.
Gyenge talajon nem érdemes termelni, nem lehet trágyával gyorsan feljavítani.
Különösen nem zöldségtermesztésre.

Nincs olyan gyenge talaj, amiben megfelelő kezeléssel ne lehetne termelni. Hisz te írtad, korábban, hogy a termesztéshez még talajra sincs szükség.

Ha már van aki nem hajlandó elolvasni a belinkelt részeket, ideteszem:

( Ha itt nincs megfelelően leírva, akkor mondhatja akár a ÍJóisten is, az sem lesz jó)

 

"Talaj-előkészítés

A gyümölcsös helyének kijelölése után a leendő ültetvény talajának szakszerű előkészítése kiemelt feladata a gyümölcstermesztőnek. A talaj előkészítésének gondossága és minősége az ültetvény egész élettartamára kihat. A gyümölcsös talajadottsága szakszerű beavatkozásokkal jelentős mértékben javítható, művelésre alkalmasabbá tehető.

A talaj-előkészítéshez tartozik a telepítésre kijelölt terület vízrendezése. A szomszédos területekről érkező és felgyülemlő nagy mennyiségű víz vagy a mélyedésekben megálló csapadék vagy talajvíz károsítása utólag alig akadályozható meg. A belvízrendezés az egyik legfontosabb figyelembe veendő szempont legyen a gyümölcsösök helyének megválasztásánál. A nagyarányú fapusztulás és fahiány, a gyümölcsfák gyenge fejlődése és klorózisa az esetek jelentős részében a kedvezőtlen talajvíz következménye. A ,,vízállásos” foltok egyszerű feltöltése csak tüneti kezelésnek bizonyul, műszaki belvízrendezés nélkül az ilyen területek telepítésre alkalmatlanok. 8–12%-os lejtésnél már komolyabb vízelvezető rendszer kiépítése is szükséges.

Az elmúlt évtizedekben gyakori eljárás volt a leendő gyümölcsösök helyének ún. ,,műszaki” alkalmassá tétele, a felszíni egyenetlenségek elmunkálása. Ennek célja a művelésnél használt gépek munkájának könnyebbé tétele volt, de a természetes talajtakaró megbontása miatt helyrehozhatatlan károk is keletkeztek. Az esetek többségében a termékeny felső talajréteget lehordva a terméketlen altalajba került gyümölcsfák alig fejlődnek, sínylődni fognak. Különösen a Nyírségben és a Duna–Tisza közén a homoktalajú, rónázott ültetvényekben találkozhatunk a hibás szemlélet szomorú következményeivel. Az integrált gyümölcstermesztésben nem engedhető meg a talajfelszín megbontása és a felső, termékeny talajréteg elhordása. Csak kisebb felszíni egyenetlenségek megszüntetése ajánlatos, az is csak máshonnan odaszállított termékeny feltalajjal.

A domboldalak 10% feletti lejtésviszonyai esetén rendszerint teraszírozás szükséges, mert nélküle a csapadék elfolyik, az erózió a termékenyebb feltalajt elhordja, és a terület vízgazdálkodása nagymértékben leromlik. A teraszok távolsága egymástól, a lejtés nagyságától, a művelőgépek tulajdonságaitól és a talaj víznyelőképességétől függ. Elkészítésük és a későbbi művelés többletköltséget igényel, amelyet a gazdaságossági számításoknál figyelembe kell venni. A teraszírozáshoz műszaki kiviteli tervet célszerű készíteni, mert a teraszoknak a rétegvonalakat kell követni.

A gyümölcsösök talaj-előkészítésének feladata a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak javítása, az integrált gyümölcstermesztésben megengedett anyagok felhasználásával. Az intenzív gyümölcstermesztésben rendszerint sekélyen gyökerező alanyokat alkalmazunk, a területegységre jutó gyümölcsfák számát jelentősen növeljük, és a termőre fordulást siettetjük. Mindezek a törekvések növelik a talajjal szemben támasztott követelményeket, amelyek egy részének megteremtésére csak a talaj előkészítése nyújt biztonsággal lehetőséget. A talaj termőerejének javítására lehetőségeink korlátozottak, de a talaj-előkészítés nyújtotta előnyökkel mindenképpen élni kell. Tágabb értelemben a gyümölcsösök talaj-előkészítéséhez tartozik a talajfertőtlenítés is, amennyiben a növényvédelmi vizsgálatok annak elvégzését indokolják.

A jó talaj-előkészítés ideális esetben 2-3 éves időszakot igényel. Kedvező, ha évekkel az ültetés előtt figyelemmel tudunk lenni az elővetemények megválasztására. A mélyen gyökerező, sok gyökérmaradványt visszahagyó pillangós vagy egyéb takarmánynövények, gabonafélék a legkedvezőbb elővetemények. Ezek megválasztásánál azt is vegyük figyelembe, hogy minél kevesebb évelő gyom maradjon a talajban, esetleg ezek zöld jelzésű gyomirtó szerekkel könnyen megsemmisíthetők legyenek. Ez utóbbi szempont a bogyós ültetvények esetében különösen fontos. Amennyiben régi gyümölcsös után új gyümölcsös számára készítjük elő a talajt, feltétlenül célszerű előzetesen szántóföldi vagy zöldtrágya növényeket termelni, így pihentetve a talajt 2-3 évig. Ez fontos szempont lehet, ha a gyümölcsfákra káros gyomirtó szerek halmozódtak fel a talajban.

Talajlazítás. A gyümölcsösök talaj-előkészítésénél a legfontosabb célkitűzés, amelyet összekötünk a tápanyag-gazdálkodási feltételek kedvező befolyásolásával. A gyümölcstermő növények gyökérzetének több mint 90%-a a későbbiekben is a talaj-előkészítés során meglazított talajban marad. A gyümölcsfák gyökérzetének gyors regenerálódásában és fejlődésében is kiemelkedő szerepe van a jól előkészített talajnak. A talaj levegőzöttségének, kémhatásának és az alsóbb rétegek foszfor- és káliumellátottsága javításának (az ültetvény életében vissza nem térő) lehetőségét kell kihasználni. A telepítés előtti zöldtrágyázással és szervestrágyázással megalapozhatjuk az ültetvény talajának biológiai aktivitását, kedvező egyensúlyát. A talajjavítás és a tápanyagkészlet növelésének szükségességét talajvizsgálatok döntik el.

Forgatás. A leendő gyümölcsös területének gépi forgatása a legelterjedtebb és legtökéletesebb talaj-előkészítési eljárás. Napjainkban az ültetvény teljes területének forgatása indokolt, fel sem merülhet a nagy térállású ültetvényekben korábban alkalmazott, ún. sávos forgatás, amikor a leendő fasoroknak csupán 2,0–2,5 m-es sávját forgatták meg. A sűrű térállásos intenzív gyümölcstermesztés követelményeinek csak a teljes forgatás felel meg.

A forgatás ideje legalább 2–6 hónappal előzze meg az ültetést, de az egy évvel korábban végzett forgatás a tápanyag-gazdálkodás feltételének javítása szempontjából még kedvezőbb. A telepítési munkák megkezdéséhez a mélyebb forgatás után minimálisan 2–4 hónap ülepedés szükséges.

Törzses gyümölcsfajoknál középkötött-kötött talajon a forgatás mélysége 60–70 cm. A mélyebben gyökerező csonthéjas gyümölcsfajoknál célszerű 100 cm mélységig altalajlazítóval további lazítást végezni. A forgatóekére szerelt altalajlazító test használatára abban az esetben van szükség, ha az altalaj rossz minőségű, vagy köves, kavicsos. A vízzáró agyagpadok és mészlerakódásos rétegek fellazítása nagyon fontos ugyan, de nem indokolt a felszínre hozni azokat, összekeverve a jobb minőségű, humuszos feltalajjal.

A forgatóekére szerelt előhántó alkalmazásával javul a forgatás minősége: csak így biztosítható a felső és alsó talajrétegek megfelelő cseréje. A forgatásnak egyenletes mélységűnek kell lennie. Kielégítő minőségű forgatás csak a talaj kedvező nedvességállapota mellett lehetséges. Kötött talajokon szárazság esetén a forgatóeke nagy tömböket szakít fel, amelyeket alig lehet kellően feldarabolni. Túl nedves talajon viszont a sárosan kenődő barázdák tömbökké szilárdulnak, megfelelő eldolgozásuk nem lehetséges. Ezért nem kedvező a késő ősszel és kora tavasszal végzett forgatás. Az időjárás általában nyár elején és kora ősszel a legmegfelelőbb e munkafázis szempontjából.

A forgatás irányának megválasztásánál általában a műszaki-gazdaságossági szempontok az irányadók. Ez alól kivételt képeznek a lankás domboldalak, amelyeknél a forgatás iránya lehetőleg ellenkező legyen az erózió várható irányával.

A talajvizsgálatok alapján szükségessé válhat az alacsony pH-érték emelése, a hiányos foszfor- és káliumkészletek feltöltése. A savanyú talajok melioratív jellegű meszezését célszerű forgatás előtt középmély szántással összekötni. Mindenképpen így kell eljárni, ha a kijuttatandó CaCO3 mennyisége a meghaladja 8–10 t/ha adagot.

Az általános szakmai vélemény szerint a talaj-előkészítés során nagy mennyiségű szerves anyagot célszerű a talajba juttatni. A szerves anyagot helyben is megtermelhetjük zöldtrágyanövények vetésével, vagy – ha lehetséges – 100 t/ha mennyiségű, jó minőségű szerves trágyát juttassunk ki a területre.

Intenzív ültetvények esetében a talajvizsgálati adatok alapján indokolt lehet a forgatott réteg foszfor- és káliumtartalékainak növelése. Foszforból minden talajon, káliumból a középkötött-kötött talajokon csak a forgatáskor tudjuk a teljes gyökérzónába juttatni a tápanyagokat, tekintettel azok gyenge vándorlóképességére. A mész- és műtrágyaadagokra vonatkozó javaslatokat a talajvizsgáló laboratóriumok adják meg a talaj tápanyagtartalma és kötöttsége alapján. A telepítés előtti tartalékoló trágyázásra vonatkozó útmutatást a 6.2. Tápanyaggazdálkodás c. fejezetben adunk. A műtrágyák megválasztásánál célszerű előnyben részesíteni az egy hatóanyagot tartalmazókat, mert a komplex műtrágyák összetétele rendszerint nem felel meg az igényeknek. Integrált gyümölcstermesztésnél részesítsük előnyben a kénsavas kálisó használatát. Csak csomómentes, lehetőleg nem hosszú ideig raktározott műtrágyát használjunk.

A tápanyag-tartalékolásra szánt műtrágyamennyiséget műtrágya-féleségenként külön-külön menetben, egyenletesen szórjuk a talaj felszínére. A különböző műtrágyák megfelelő üzemi keverése alig lehetséges, de agrokémiai szempontból sem indokolt. A műtrágyaszórók fogásszélességére ügyeljünk, hogy azok megfelelő átfedésekkel csatlakozzanak egymáshoz. Az ültetvény területén még átmenetileg se tároljunk műtrágyát, sőt a rakodásra is máshol kerüljön sor. Ha műszaki okokból a területen műtrágya-túladagolás történi, azt azonnal meg kell szüntetni, mert később a gyümölcsfák gyökérzetének sómérgezése következhet be.

A mészkőport és a műtrágyát a megforgatott talajba egyenletesen kell bekeverni. Ezt közvetlen beforgatással nem lehet biztosítani. A gyakorlatban jól bevált módszer, hogy a mészkőport és a műtrágyát 20–25 cm-es, középmély szántással egyenletesen a feltalajba juttatjuk, majd forgatással a további rétegekhez keverjük. A szántás után legkorábban 4–6 hét múlva kerülhet sor a mélyforgatásra.

A forgatóeke beállításánál olyan fogásszélességet kell alkalmazni, amely biztosítja a talaj megfordítását. Az 50–60 cm-nél nagyobb fogásszélességnél rendszerint tökéletlen lesz a forgatás és a trágyák bedolgozása. A könnyű, laza talajon (30 alatti vagy a körüli Arany-féle kötöttségi szám esetén) gyakran vitatják a 60–70 cm-es forgatás előnyeit. De ebben az esetben is szükséges a 30–40 cm-es mélyszántás és a 60–80 cm-es talajlazítás.

A bogyós ültetvények talaj-előkészítésénél – tekintettel a sekélyen elhelyezkedő gyökérrendszerükre – minden talajon elégséges a 30–40 cm-es mélyszántás. A szükséges trágyafélék bedolgozását ebben az esetben is egy előzetes, sekélyebb szántással oldjuk meg.

A terület talaj-előkészítése során célszerű a forgatóekéhez oldalazó simítót és gyűrűs hengert kapcsolni. E műveletekkel megóvjuk a talajt a kiszáradástól: nélkülük a talaj elmunkálása hosszú ideig lehetetlen lenne; vagy csak jóval nagyobb munkaráfordítással. A forgatott terület egyenletes elmunkálását, mihelyt a területre rá lehet menni, el kell végezni. Ez különösen a forgatás után maradt barázdákra és az összeszántott bakhátakra vonatkozik. Ezek elsimításához legtöbbször igénybe kell vennünk a traktoros tolólapátot vagy a terepegyengető talajgyalut. A talajfelszínt kötöttebb talajon többszöri, homoktalajon egyszeri tárcsázással, a tárcsához kapcsolt fogassal és simítóval tesszük egyenletesebbé. Ha a telepítést jóval megelőzi az előkészítő munka, akkor a fák helyének kitűzése előtt még újabb tárcsázásra és simítózásra is szükség lehet."

 

Forrás a korábbi link.