A gyümölcstelepítés kérdéséhez:

"

A különböző időben végzendő telepítésekre tervszerűen készüljünk. Még az őszi és tavaszi telepítési időpontok között sem választhatunk vagylagosan a legtöbb esetben, mert fontosabbak a szakmai szempontok. Vagyis a telepítés ideje nemcsak a beszerzési lehetőségekhez igazodik. A gyümölcsfajok egy részénél (alma, körte, meggy, szilva, mogyoró) az ősz és a kora tavasz egyaránt alkalmas lehet a telepítésre, ha megfelelő időben és jól előkészített területre kerülnek növényeink. A korán fakadó ribiszkét jobb ősszel telepíteni, mert a gyökerek regenerálódása és fejlődése tökéletesebb, s a tél sem tesz kárt a kiültetett növényekben (Porpáczy, 1987). A diót lehet ősszel és tavasszal is telepíteni, de mindkét alkalommal a jól időzített korai ültetés vezet eredményre (Szentiványi, 1976). A dió telepítését novemberig be kell fejezni. Megkésett telepítésnél a gyökérzet nagyobb metszlapjain a forradás elmarad, a begyökeresedés gyenge lesz, s mindez téli kipusztuláshoz vezethet. Amennyiben tehát a diót nem tudjuk ősszel időben eltelepíteni, a telepítést feltétlenül tavaszra kell halasztani, mégha akkor sem áll sok idő rendelkezésre a korai fakadás miatt.

A mogyoró időben végzett őszi telepítése szintén megfelelő eredést ad. A berkenyét és a bodzát is célszerűbb ősszel telepíteni (Porpáczy, 1987). A málnát hazánkban általában ősszel telepítik, ritkábban kora tavasszal. Az időben végzett őszi telepítés azért jobb, mert a növények a fagyok beálltáig jobban begyökeresednek (Kollányi, 1965), és legalább egy évvel korábban termőre fordulnak. Hideg telű termőhelyeken, hideg talajon célszerű a telepítést tavaszra halasztani. A szedernél Dénes (1985) szerint legjobb az ősszel gondosan előkészített területre a konténeres szaporítóanyag tavaszi telepítése, elsősorban a korábbi termőre fordulás érdekében. A konténeres ültetvényanyag nyári kiültetését csak öntözött körülmények között lehet javasolni.

Furcsa ellentmondás, hogy néhány gyümölcsfajnál (mandula, őszibarack, kajszi, japánszilva, cseresznye) korai fakadásuk miatt szintén az őszi telepítés lenne logikus, de hazánk termőhelyi körülményei között mégis a tavaszi telepítés javasolható. A felsorolt fajok szabadgyökeres oltványai a legtökéletesebb őszi telepítés után is igen érzékenyek a téli lehűlésre és a kiszáradásra. A téli kiszáradás (vagyis az őszi ültetés) a kockázata száraz nyarak után különösen nő. Nem téveszthet meg bennünket, hogy melegebb éghajlatú országokban az őszibarack és kajszi esetében az őszi telepítést kockázat nélkül ajánlják (Gautier, 1982), ami azért is szükséges, mert ott a kihajtás nehezebben indul a tavaszi telepítés után.

A barackok, a japánszilva és a cseresznye is jobban elviselik az őszi ültetést, ha konténeres oltványokat használunk, amelyeknél egyrészt kedvezőbb a vízellátás, másrészt a gyökérzet még ősszel kinő a földlabdából, s hamarabb megerősödve javulhat a télre való felkészülés. De kerüljük a több évig konténerben tartott oltványokat, mert ezek is nehezebben viselik el az átültetést, s téltűrésük alig lesz jobb, mint a szabadgyökerűeké. Tavaszi telepítést javasolunk a birs esetében is (Nyéki, 1990)."

 

Forrás: Soltész Miklós  Integrált gyümölcstermesztés

(Érdemes a szakirodalmat is olvasni)

 

http://www.tankonyvtar.hu/mezogazdasag/integralt-080904-276