Ha jól emlékszem, nekem is a Countdown volt az első, pont akkor jelent meg, és csak a Metallica miatt figyeltem fel rá. Rögtön ezt követően másolták át nekem Takt kazettáról a RIP-et, és akkoriban, 12 évesen nem igazán tudtam vele mit kezdeni, bár a zenekar imázsa és a borító megigézett. Ezt követte a Peace sells, majd az első albumok, aztán a Youthanasia, és kb ilyentájt fedeztem fel először a RIP-et, rohantam is megvenni cd-n, és akkoriban úgy hallgattam, mint az IGAZI Megadeth lemezt. A teljes beérés azonban még vagy 10 évet váratott magára, 2004 körül ütött be, akkor fedeztem fel minden hang zsenialitását, azóta nem csak hallgatom, hanem meg is élem (még ha viccesen hangzik is) az album összes dalát.

Egy történet a RIP-hez:12 évesen utaztam Olaszországba nyaralni a családdal, buszon, és ezt az albumot hallgattam, és közben elaludtam (éjszaka volt). Azt álmodtam (a rádióaktivitás-logo miatt), hogy a buszon egy atomreaktor működik. 19 éve volt, de még most is emlékszem.