Én úgy emléxem, hogy a Countdownt hallottam előbb, aztán a Rustot, és úgy is teljesen "kivoltam", hogy mekkora lendület, erő, ötletek, szólók, minden. Ez a mai napig tart. A Count már csak annak a sikernek a fényében levő kísérletezgetés. És ezt például pont a címadó dal demóváltozatából is lehet sejteni, hisz az még milyen dögös volt. Jó a váltás, de az ilyen kaliberűnél elgondolkozok, hogy vagy ez nem teljesen őszinte, vagy az előzőek...