Régebben a 80-as években kijött mikroszámítógépeken( C64, Atari, ZX Spektrum, Amiga stb.) nem volt nagy kapacitású proci meg sok memória, ezért a programokat ügyesen és optimalizáltan kellett megírni, hogy minél kevesebb kapacitást kössenek le működés közben. Ma pedig ez már nem elsődleges szempont, nem is szokták betartani pláne nagyobb programrendszereknél mint pl. Windows op. rendszer vagy Office programcsomag. Nem baj ha Gb-okat foglal el, mert úgyis van bőven tárhely. Nem baj ha GB számra zabálja a memóriát, majd vesz az user még pár GB RAM-ot ha azt akarja ,hogy rendesen fusson. mellesleg az IBM PC egyik nagy problémája volt a nagyon gagyi memóriakezelés még a 90-es évek második felében sem volt képes 640 KB-nál többet kezelni egyben kerülőutakon kellett rávenni erre pl. memórialapozás a felső memória QEMM meg EMM386 programok, ezek a megoldások pedig rendesen le is lassították a gépet. Aki használt még DOS-t a 90es években és játszani is játszott a géppel ismerős lehet neki a not enough memory üzenet. A kései DOS-os játékok bizony akár 580-600k memóriát is igényeltek és csak az alsó 640K-ból tudták elfogadni, rakhattál bele akármennyi memóriát ha nem sikerült átvariálnod a beállításokat, h legyen memóriakezelőd ( EMM386 vagy QEMM) és nem írtad át kézzel ,h amit lehet töltse a felső memóriarészbe akkor nem indult el. Lehetett vele órákig szenvedni. Megváltás volt a 6.22-es DOS ahol volt erre külön program, ami úgy,ahogy meg tudta csinálni.

Az optimalizálásból a és a memóriaspórolásból pedig sosem volt probléma az egyetlen az Y2K volt ,de mint kiderült az is csak egy nagyra fújt lufi volt és semmilyen probléma nem merült fel ezáltal. Akkoriban még léteztek olyan szövegszerkesztők meg pénzügyi programok, amik simán elfértek egy flopilemezen vagy egy ROM chipen. Grafikus felület is volt a legtöbb géphez, amik szintén flopikon lazán elfértek.