"Elferdített, helytelen az a keresztény megközelítés, miszerint a gnosztikusok a kereszténységből nőttek ki, annak az élősködői voltak, mert pont az ellenkezöje az igaz.

 

  Hiszen a misztériumok évszázadokkal megelőzik a kereszténységet, és ebből a gazdag, sokrétű misztikus talajból nőtt ki a kereszténység vadhajtásként, történelmiesítve a Mediterrán mitikus mitológiák üdvözitőit."

 

 

  Szép. És igaz is :)

 

  A nagy kinyilatkoztatások még a világon sem voltak (Mózes sem), mikor már létezett az EGY ISTEN-hit, az ember átváltozásának (Pálnál: "elváltozás"), metamorfózisának, újjászületésének tana.

 

  Ezek a misztérium-vallásokban éltek, és jóval Jézus fellépése előtt már léteztek.

Érdekes, hogy a Mithrász-misztérium-vallásnak micsoda népszerűsége volt, és a kora-keresztény gnosztikus tanoknak, amik még őriztek valamit abból a tisztaságból, valódi szellemi erőből, amivel Jézus bírt.

 

  Az sem véletlen, hogy a gnosztikus szellemiség (gnózis= belső, megszabadító tudás)

Keleten is alapvető volt: Máni pl. népszerű volt Kínában (Fehér Buddha volt a neve!, ismerték Indiában is, stb.).

 

  Az időtlen Hermész tanításaiban gyökerezik, és ezt tartották annak a közös

ős-eredeti vallásnak az alapjának, ami összeköthetné Keletet Nyugattal!

 

  Ez volt a reneszánsz-kori hermetikus (neoplatonikus) ébredés: Ficino, stb.,

amikor még a pápa is egyiptomi képektől hemzsegő freskókat rendel.

 

  (Kiváló irodalom erről pl. Eliade híres 3 kötetes vallástörténeti munkája,

Kákosy László: Fény és káosz, stb.)