Óóóó, te jó ég! Ennyi fölösleges dolog! Minek így túlbonyolítani az egészet???????

Szia Kata!
Gratulálok a közelgő esküvőhöz, és szeretném az én tapasztalataimat megosztani veled. Csak azért, mert teljesen ellentétesek mindennel, amit itt eddig olvastunk a neked szóló válaszokban. Én nem készítettem semmiféle elintéznivaló-listát, nem alkalmaztunk esküvőszervezőt, sőt, még vőfélyünk sem volt. Nem mondom, volt néhány feszültebb napom, de nem annyi, mintha rábíztam volna egy idegenre a szervezést, és az esküvő előtt egy héttel derül ki, hogy valami nincs rendben.
Mi tavaly előtt, azaz 2007. őszén kezdtük el szervezni az esküvőnket, és csak fél évünk volt rá, ugyanis 2008. április 5-re tűztük ki a nagy napot. Ez az étterem foglaltságától függött. Először ugyanis olyan helyet kerestünk, ahol jó és olcsó lakodalmi vacsorát tudunk enni, és elfér az általunk meghívni kívánt számú vendég. Több helyre elmentünk, árajánlatokat kértünk, és két hét alatt döntöttünk. A választott étterem erre az időpontra szabad volt. Nyári esküvőt nem akartunk. Közben kiválasztottam a ruhámat. Még egyszer korábban a párommal együtt láttunk egy ruhát az egyik szalonban, és azt mondta, ilyenben szeretne látni engem az esküvőnkön. Nem pont ugyanazt, de hasonló ruhát választottam, pedig többet fölpróbáltam abban a szalonban. A ruhát megvettem, mert kifutó fazon volt, és eladó, így még olcsóbb is volt, mint ha kölcsönöztem volna egy divatosabbat. A páromnak az öltönyét megrendeltük egy butikban, mert nem konfekcióméretet hord. Nagyobb zakó, kisebb nadrág kell neki, így varrattuk, de viszonylag olcsó, és jó minőségű. Cipőket folyamatosan keresgéltem, amikor volt időm, bementem néhány cipőboltba próbálgatni. A menyecskeruhát is butikban vettem. Fehér cipőt végül a ruhaszalonban vettem, nem volt olcsó, de máshol egyszerűen nem volt olyan, ami kellett volna. A menyecskeruhához 4.000 Ft-ért vettem piros szandált.
Bejelentkeztünk az önkormányzatnál az anyakönyvi hivatalba, megbeszéltük a részleteket, a templomi esküvő lelkészeivel is találkoztunk párszor (református és katolikus esküvő volt). A zenekart korábban egy bálban hallottuk játszani, és bár kértük több bandától is árajánlatot, ők voltak a legolcsóbbak és legjobbak. A meghívókat is viszonylag hamar letudtam, kiválasztottuk a neten, megírtam a szöveget, bementem a boltba, megrendeltem, elkészült, átvettem.
Ülésrendet nem csináltunk, úgy gondoltuk, a meghívottak vannak olyan felnőtt emberek, hogy eldöntsék, hova szeretnének ülni a vacsoránál. A dekorációt az unokanővérem készítette el az asztalokra. Fotósunk az egyik barátunk volt, a videós pedig egy srác, aki már 15 éve ezzel foglalkozik, és a barátnőméknél is ő készítette a felvételeket, meg amúgy is régóta ismerjük, fölösleges volt mást keresni. A tortákat megnéztük, megkóstoltuk több helyen, végül egy vidéki cukrászdából vitettük az étterembe.
Elmentem januárban egy esküvő-kiállításra, de ott érdemi segítséget nem kaptam semmihez. No comment.
Lényegében amin spóroltunk: nem volt vőfély (a kikérőt egy rokon srác mondta el), rokon, barát segített sok mindenben, illetve vettük a fáradtságot, hogy több helyről árajánlatot kérjünk, de mégis jó minőségű szolgáltatásokat válasszunk.
Szerintem tök fölösleges túlspilázni mindent, főleg ilyen tanfolyamokkal, meg miegyébbel. Ami fontos, az úgyis eszedbe jut (legyen anyakönyvvezető és étterem), ami nem jut eszedbe az meg valószínűleg nem is fontos. Ennyi. Bocs, hogy ilyen hosszú lettem!