ahogy olvasgatom, elég jó értékeléseket kap a lemez. amúgy tényleg teljesen vállalható anyagról van szó. azért Layne hiányán túl (vagyis azzal összefüggésben) nekem nem tetszik, hogy Cantrell túlzottan előtérbe került ezen a lemezen - eltűnt az a kettősség, amit a Jerry-Layne páros hozott. most egyértelműen Cantrell a frontember. így néha emlékeztet az album Cantrell szerintem nem túl jó szólólemezeire. így pár hallgatás után a két klipnóta talán a legjobban sikerült dal a lemezen