Azt nem tudom, hogy mi okozza vagy hogy mi idézi elő az élményt, ha előidézi egyáltalán valami, de a fogalmiságnak egy axiómája, hogy az élmény korrelációban áll az objektív valósággal. Mint ahogy az objektum-szubjektum kettőség is egy alapfogalmi kettősség. Erre épül a fogalmiság, mint kommunikáció. Mert a fogalmiság alapjában véve kommunikációra való. A fogalmiság interperszonális dolog, és arra a képre épül, ami szerint a személyek egymás számára és az egész objektív valóság mindenki számára a tapasztalat tárgya tud lenni. Hogy az objektív valóság az élmény alapján felfogható.

Hogy mi miből adódik, az egy másik kérdés. Szerintem teljesen abszurd lenne az élményt képzetes, másodlagos dolognak tekinteni, mert az élmény maga a jelenlevő. Az objektív valóság az élménnyel ellentétben nem közvetlenül jelenik meg, hanem az élményben felépülő valóságképben. Ha van egyáltalán valami, ami alapvető, szubsztanciális létező, akkor az élmény nyilván, hogy az.

Ezen túlmenően szerintem akkor lehet egy valósághű elképzelésre ráközelíteni, ha lefejtjük a képzetes történelmi illúziók rétegeit. Mert a szellem és a fogalmiság történelmi fejlődése virtuális valóságok virtuális valóságok hátán.

Ha ezeket lefejtjük, akkor ami marad, az az animizmus. Az animizmusban még nem válik el egymástól a fenomenológia, a dualizmus és a monizmus. A szellem nem valami különleges parajelenség, hanem ugyanolyan természetes, mint a természet bármilyen más megnyilvánulása. Nem a szellem csinálja az anyagot, nem az anyag csinálja a szellemet, de mégis van különbség a biológia és a pszichológia között. Egy erdő szelleme ugyanúgy nem egyenlő az erdő fizikai megnyilvánulásával, ahogy az ősök szelleme sem egyenlő a földi maradványokkal. A természet alapjában véve kommunikáció. Ha egy olyan szellemmel kommunikálok, aminek nincsen anyagi teste, az nem kevésbé része a természetnek, mint egy előlény szelleme.