Egyáltalán nem gondolom, hogy az agy élménygeneráló volna.

De te se gondolod. Az előbb legalábbis azt mondtat, hogy az agy esetleg egy vevőantenna. A műsort nem az antenna generálja.

Nem értem, hogy az élmény miért feltételezné a megélőt. Az, hogy a fogalmak mit feltételeznek, az egy dolog. Ha az élőlényeket teremtményeknek nevezem, akkor ez a fogalom persze feltételezi a teremtést vagy a teremtőt. De ebből nyilván nem lehet ara következtetni, hogy van teremtő.

Hasonlóan, nem lehet semmire következtetni abból, hogy minek nevezem az élményt.

Amikor Descartes azon töprengett, hogy mi az, amiben nem tud kételkedni, a végeredményben benne hagyta a szubjektum fogalmát. Azt mondta, hogy a közvetlen tapasztalatban, a saját gondolatok jelenlétének az élményében magától értetődően benne van az "én" létezése, aki "van". Aki gondolkodik. Vagyis nevet adott a jelenségnek, és egy kettős nevet adott neki. De miért? A buddhistáknak ugye például nyilván nem esik nehezükre kételkedni az én létezésében. A Descartesnak pedig eszébe se jutott, hogy kételkedhetne benne. Miért?

Mi az a gondolatmenet, vagy akármi, ami az élmény jelenlétét felruházza ezzel a kettősséggel a te szemedben?