A hadsereg ismét az a terület, ahol jelentős változások látszanak(világszerte) és amiben koránt sem állunk olyan rosszul mint ami a közbeszédben általános vélekedés, mint ahogy Szlovákia sem áll olyan jól, mint amennyire az ottani közvélekedés megítéli.

A szlovák hadsereg modernizációjára rányomja a bélyegét, hogy a rendszerben tartott régi típusú eszközök fenntartása drága, így nyilvánvalóan a fejlesztési forrásokat kurtítják a 20% elvonással.
Már Dzurindáék is azzal kezdték a költségek lefaragását, hogy a Meciar által egyedüli eredményként az oroszoktól kiénekelt S-300 Favoritot visszamondták.

Már pedig a nagyra nőtt szlovák öntudathoz nem árt, ha megfelelő katonai potenciál társul, mert egy apró provokációval könnyen kergethető a legrosszabbkor egy komoly kiadásokkal járó fegyverkezési versenybe ez az öntudat, ami aztán végképp hazavágja a spórolós költségvetési filozófiát.

A hadsereg ismét ugyanazt a szemléletet jeleníti meg, miszerint szlovák oldalon amíg tart a korábban fejlesztett erőforrás, addig abból kispolgári módon beosztással eléldegélnek, de közben nem fejlesztenek erőforrást, hajlamosak a nadrágszíj húzást a beruházások terhére elkövetni.
Már pedig a Csehszlovákiától örökölt erőforrások nem tartanak örökké, azok a csehek polgári gondolkodásból következő beruházási hajlandóságának az eredményei.