"Így mindenki lényegesen többet fogyasztana, és nagyságrendekkel nagyobb adóbevételhez jutna az állam is. Mivel mindenki többet fogyasztana, felpörögne a gazdaság is, de iszonyúan!"

Így van, ennyire egyszerű - csakhogy ennek az érvényesítéséhez fel kéne rúgni a jó 30 éve egyeduralkodó banánköztársasági neoliberalizmust, ami a régi, jól kipróbált káderekről (pl. Bokros) egyedül üdvözít tanként örökítődött át a 20-30-as közgazdász- és firkászgenerációra, sőt, en bloc a magukat értelmiséginek tartó emberekre. Amit a topicindítóban felvetettél, az ma gyakorlatilag tabu Magyarországon - számíthatsz is személyeskedő, megalázó hozzászólásokra a tervhivatalos keménymag fórumbeli imádóitól (akik mint a hiénák, falkában szoktak támadni, és közöttük meglepő módon magát Fidesz-szavazónak mondó is akad). A belső piac felpörgetéséről "finomabb" körökben nem illik beszélni...

A nagy nyilvánosság előtt, illetve a médiában gyakorlatilag kizárólag a Fidesz berkeiből (kissé vérszegény módon), valamint Csath Magdolnától, Róna Pétertől, Bogár Lászlótól, Varga Istvántól és néha Csaba Lászlótól hallani a fennálló koncepció kritikáját. Magánbeszélgetésekben (pl. magukat "értelmiséginek" tartó budapesti irodistákkal), itteni fórumozásban sértő személyeskedésre számíthat az ember ilyen vélemény kifejtése után. A Fidesz-kormány idején pedig elindult valami az egyeduralkodó gazdaságpolitikai koncepció áttörésében, de a Fidesz kizárólag a politikai hatalmat birtokolta, azt sem meghatározó többségben, miközben a gazdasági élet és a média tele volt (van azóta is) a banánköztársasági neoliberalizmus kontraszelektált haszonélvezőivel, felbőszült védelmezőivel.

A fennálló koncepcióhoz a jelenlegi elitnek - amely a Kádár-kor elitjéből és azok leszármazóiból áll - konkrét érdeke fűződik. Nem(csak) szakmai tévedés vezérli őket, hanem így tudják fenntartani azt az állapotot, amiben a társadalom egy szűk elitből (ők maguk), egy valamivel nagyobb létszámú, magyar viszonylatban jól élő, "politikailag korrekt" lakájrétegből (közszféra + multik vezető irodistái, PC-firkászok és "kutatók", PC-(ál)vállalkozók, PC-maffiózók), valamint ezeknek kiszolgáltatott, mesterségesen elszegényített, megfélemlített tömegekből áll. Az elit és a lakájréteg attól retteg a legjobban, amire a kommunikációjában gyakran hivatkozik: a VERSENYTŐL. Ezek a valódi versenytől félnek, mert ilyenben soha nem kellett megmérettetni magukat, a Kádár-korból megörökölt szokásjog kontraszelekciója a büdös valaguk alá tolt mindent: pozíciót a közhatalomban vagy multik leányvállalatainál, és/vagy vállalkozást előre lezsírozott állami megrendelésekkel. Ezek konkrétan azért félnek a belső piac felpörgetéséből táplálkozó növekedéstől, mert egy ilyen növekedés automatikusan erősíti a versenyhelyzetet, csökkenti a kontraszelekciót. Komoly versenyhelyzetben Kóka- és Oszkó-félék egyek lesznek a sok közül, nem az elit pozícióra "különleges tehetségük" révén kiválasztott emberek.

Emellett a jólét széleskörű terjedésével egyre kevésbé érezné magát az átlagember az elittel és a lakájokkal szemben kiszolgáltatottnak, megfélemlítettnek. Egyre öntudatosabb lenne, és öntudatos kiritikával szállna szembe a posztkádári banánköztársaság minden megnyilvánulásával szemben. Ennek a képviselőinek pedig soha többet nem szavazna parlamenti többséget (a jelenlegi Fidesz-fölény sajnos egyelőre nem ilyen öntudatosságból fakad, hanem a minden áron történő változás igényéből).

Sőt, a belső piac felpörgetése munkahelyeket teremtene, egyre több legális munkahelyet, így automatikusan csökkentené a szociális transzferekre jogosultak létszámát. Ahogy a Fidesz-kormány idején is megfigyelhető volt: a Fidesz kormány nemhogy nem törölt el szociális jogcímeket, hanem visszaállította a Bokros-csomag idején megszüntetetteket, mégis kedvezőbb volt az aktivitási ráta. Ez az, amit a sok banánköztársasági neoliberalizmustól beájult droid nem tud feldolgozni...