A férjem szólt néhány ismerősnek a nyáron, hogy eladó a ház, de nem tette fel ingatlanos szájtokra a hirdetést. Nem csoda, hogy nem jelentkezett senki. Mivel nem én vagyok a ház tulajdonosa, valahogy, nem tudom (szeméremből?), nem áll rá a kezem, meg a számítógépes egér, hogy feltegyem, mondjuk a www.ingatlan.hu-ra. A férjemet megkérdeztem, hogy oda miért nem teszi fel, erre üvöltött, hogy akkor meg tudják a faluban, hogy eladó a ház és ez lenyomja a ház árát.

A kinézett ház már egy éve eladó, azóta lejjebb ment az ára, de vevő még nincs. Ez nem jó hír, mert a mi házunk sem fog akkor könnyen elkelni.

Ha ketten vennénk meg a házat, tényleg változna a tulajdonosi felállás. De bevallom, most már több mint egy éve, a lányai és anyósom által rendezett cirkusz óta, plusz apám váratlan halála, plusz az, hogy már 6-7 éve itthon dolgozom és nincs társaságom, nagyon megvisel és nehezen böjtölök ki minden napot.

Ha valami történne a férjemmel (isten ments!) a lányai engem okolnának.

Anyósomnak van egy víziója, hogy a fiát ő el fogja temetni és ezt már nagyon sokszor elmesélte nekem is, az unokáinak is, a férjemnek is. Tisztára beprogramozza a fiát, hogy patkoljon el, akármilyen csúnyán hangzik. A férjem például azért nem akar még egy gyereket, mert fél, hogy 60 évesen meg fog halni, mint az apja és a nagyapja, és akkor mi lesz velem két kicsi gyerekkel. Ebben az esetben talán nem kellene napi egy csomag cigit elszívni és pocakot ereszteni, meg a tévé előtt feküdni. De azt hiszem erről már írtam. Bocsánat, hogy ismétlem önmagam, csak tényleg nem akarok hirtelen dönteni a kisfiúnk miatt, így minden tanács, jó szó aranyat ér. Komolyan mondom.