Úgy látom számodra a szocializmus szitokszó lett, pedig nincs rá okod. A kommunizmussal kevered, valahogy azt érzem. Ill. a gyakorlatban megvalósult szocializmusnak nevezett rendszereket, próbálkozásokat azonosítod ezzel az elvrendszerrel. Csakhogy a tiszta helyes szocializmus egyikkel sincs túl sok köszönő viszonyban.
Szociális rendszer, szocializáció, szociológia. Ezek már nem annyira negatív kifejezések gondolom neked sem. Pedig lényegük egy. Nem más, mint ideális, harmonikus társadalmi együttélés, összefogás, ahol teljes esélyegyenlőség van és nincs elitizmus, kasztrendszer és a javak ha nem is tökéletesen egyenlően, de maradéktalan, kifogástalan igazságossággal vannak elosztva és MINDEN ÁTLÁTHATÓ (nincs sem fent, sem lent susmus, mutyizás, sumákolás és nem kerülhet sor arra, mi a minap történt hazánkban, hogy felhördül a társadalom, amikor megtudja néhány csúcsvezető eddig nem publikus jövedelmét) Egy olyan közösség megalkotása, ahol mindenki felelős mindenkiért.
Más kérdés, hogy ez nyilván nem igazán sikerült még a gyakorlatban senkinek, leszámítva tán néhány primitívnek nevezett törzset, pl indiánokat. De hát mi ugyebár nem kicsiben gondolkodunk amikor szocializmusról beszélünk, hanem mi a nagy társadalmakról, országokról, kvázi világmegváltásról ábrándozunk. (jó pár éve hogy elég sokat agyaltunk-vitáztunk ezeken a dolgokon emlékszel..? :) )
Én azt mondom, hogy szerintem nem lehetetlen kidolgozni egy olyan szocializmust, ami valódi, korrekt és mindenki jól érzi magát benne KIVÉTEL NÉLKÜL. Ilyen értelemben szocialista vagyok.. ;)
"a nep azt hiszi, hogy letezik olyan, hogy kapitalista szocializmus. Tehat nyugati eletszinvonal, de ha egyedeknek nem sikerul, akkor Kadar kormany szeru elet-garancia"
Nem szerencsés szerintem keverni a jólléti szocializmust a kapitalizmussal! Aki szocialista kapitalizmust akar, az egy olyan illúzióban hisz, ami hasonló a kommunizmushoz, úgy ahogy egy darabig fenntartható, de a biztos összeomlás felé halad, mert inkorrekt és irreális. (a nagy válságok is ezt igazolják)
Tűz és víz. A kapitalizmus, elitista rendszer, míg a valós szocializmus ezzel szemben áll, legalábbis az extrém elitizmussal. Nyilván a tehetséget és az extra teljesítményt kiemeli, ahogy ez egyébként meg is volt tán még a legsötétebb Sztalinizmusban is.
Csak a szorzó messze nem akkora mint a kapitalizmusban. Egy ember nem érhet egymilliószor, 10 milliószor többet egy másiknál. Kaphat korrekt és reális kiemelést ez természetes és minden ilyen limitet be lehet kalibrálni, tökéletes közmegegyezéssel. Ez a szocializmus ellentétben a kapitalizmussal, ahol nincs felső határ, csak a csillagos ég, és ennek árát nyomorgó-tizedelődő tömegek, milliók, globális szinten milliárdok fizetik-nyögik. Tehát: holokauszt...
"Magyarorszagnak nincs egy ilyen termeszetes gazdagsagi forrasa, tehat ez, igy, lehetetlen. "
Hiszem hogy minden országnak létezik ilyen forrása, csak maximum nem találta még meg ill. nem képes kiaknázni. Ez nem feltétlen természeti, környezeti, geológiai adottság lehet, hanem pl akár genetikai. Van pl hazánkban egy olyan közhidelem, hogy a mi egyik nagy talentumunk, a szellemi kapacitás, agy-hatalom vagyunk; magas szintű tudományos szakembereket, feltalálókat termelünk és termeltünk mindig valóban. Csakhogy nagy részük elmenekül innen sajnos és viszi magával portékáját is..
Analóg ez az egyénnel (amint fent, úgy lent) szerintem, tehát azt gondolom, minden létező embernek megvan a maga talentuma, zsenije, csak a többség ezt nem fedezi fel magában, ezért sikertelenek elsősorban...