Régen, a falvakban volt egy olyan szokás, hogy az dönthetett valaminek a sorsáról, ami idősebb annál. Azaz, egy fiatal fát kivághatta az, aki ültette, de egy öreg fa kivágásáról csak a faluközösség határozhatott, mert a falu idősebb volt, mint a fa.

Ez a szokás mindjárt két dologra is rátapint. Az egyik a felelősség elkenése. Mert egyrészt "fontosabb" ügyeket a faluközösséggel döntetett el, és ha a döntés rossznak bizonyult, abban a teljes falu benne volt, nem lehetett senkire rámutatni, hogy ő hozta a rossz döntést. (Illetve rá lehetett mutatni, pl. a falu végén a Jóskára, de az már egy harmadik dolog, a bűnbak intézménye.) A másik a képviseleti elv: a faluközösség (élő emberek csoportja) képviseli a falut (rég halott emberek által alapított település). Amikor azt mondja a faluközösség, hogy "a falu döntött", akkor nem a falu döntött (az alapítókat már nem lehet megkérdezni), hanem egy csoport, és a csoporton belül is a vezető személyiségű emberek, akik a döntésüket valamilyen érdek mentén hozták meg.

A mai korok ugyanúgy a felelősség elkenéséről és a képviseleti elv széltében-hosszában való alkalmazásáról szólnak, mint a régi korok. De kétségtelen, hogy egy faluközösség döntéseit a falu lakosai jobban a magukévá tudják tenni. Ennek analógiájára, ha egy helyiérdekű (regionális érdekű) közlekedési eszközről - viciről, buszról - nem a szomszéd galaxisban döntetének, hanem ott a helyszínen, akkor a döntés a közvetlen felhasználók szempontjából követhetőbb, érthetőbb volna. Csakhogy oda már elég sokszor kilyukadtunk, hogy a döntésnek akkor van értelme, ha a döntéshozó nem elvek, hanem erőforrások (értsd: pénzek) felett dönt. Ehhez viszont a régiós büdzsé rendszerének megteremtése a beugró, ami ma Magyarországon felettébb foghíjas.

Írtál még a jövőre vonatkozó felelősségvállalásról. Én pedig azt írtam, hogy amikor sor került egy vasútvonal megépítésére, az nem azért történt, mert az építtető párás szemekkel gondolt az unokáira. (Nem kétlem, hogy az építés után 20 évvel már ezt nyilatkozta, vagy ezt nyilatkozták róla, de kérem, ne keverjük össze a reklámot a valós eseményekkel.) Az ember, amikor tervez, néhány éven túl már nem tervez, hanem álmodik. Ami viszont nem ugyanaz, mint a tervezés.

hm