>Aminek a magját most elvetjük, az lesz a jövőnk.

Na, erről van szó, pontosan. Ami meg nem lesz. Legyünk őszinték, a faluközösség ugyanaz volt, mint ma a mellékvonal. Egy semmiből semmibe vezető valami, ami még lassú is volt. Egyébként a felelőséggel egyetértek nagyjából, de erről nagyon hosszú és itt off hozzászólást lehetne írni. Az már érződik, hogy lesz egy felelősség nevű váratlan vendég országos szinten, hogy ettől az emberek mennyire változnak meg, az más kérdés.

Lehetnek most már akármilyen problémák, a mellékvonalak nagy része akkor is használhatatlan lesz. Tegyük fel, hogy egy gazdasági átrendeződés következtében csökken a szállítási igény, de növekszik a vasút szállításban betöltött szerepe. Ez elméletileg kedvező lenne a vicinálisoknak és én is azt gondoltam valamikor, hogy erre az esetre jó lenne a vicinálisok többségét megőrizni. Ma már másként látom. Akkor sem lehetne a mai mellékvonalakkal sokat kezdeni. A kiépítésük óta egy kisebb terület jellemzői is megváltoztak. Például nem nagyon hiszem, hogy lehetséges lenne olyan változás, hogy Pécsen szenet bányásszanak és össze-vissza kanyarogva éppen Mohácsra akarják szállítani. De ha még így is lenne, annyira tönkrement minden, hogy hatalmas beruházások nélkül akkor sem lehetne a vonalat használható állapotba hozni. De Romhány is csak a Thomas a gőzmozdony világában lenne működőképes. Ekkora változás viszont kizárt.

Meg kellene nézni, hogy a mai mellékvonalak állapota hogy viszonyul a 70 évvel ezelőtti belga, német, olasz keskenynyomtávú vasutak állapotához. Van egy olyan érzésem, hogy nem a mai mellékvonal kerülne ki győztesen a versenyből. Ezekben az országokban magas volt a motorizáció, de a háború miatt erősen korlátozták az üzemanyagfogyasztást, így mindenféle vasútra szükség volt, és bírták is a forgalmat. Ma hasonló mennyiségű ember, árú elszállítása nem biztos, hogy menne egy mellékvonalon.