Nekem ez a fajta szemlélet nem tetszik, mert túl kategorikus. Túl sok a vasúti kérdésben a mítosz, a prekoncepció, a megváltoztathatatlan elképzelés és túl sok a gyanús adat és mérési módszer is.
Szerintem már rég nem állja meg a helyét a klasszikus fővonal - szárnyvonal(vicinális, mellékvonal, stb) szétválasztás. Az 50-es évekig jó volt, amíg a vonat volt "A" közlekedés.

Pont ugyanaz a helyzet vele, mint a 4-es metró paradoxonnak: amikor kitalálták, korszerű volt, azóta megváltoztak a feltételek és nem az.

Szerintem a vasút esetén hálózatban érdemes gondolkodni és valós utasigényben.

A kisváros szélén lévő vasútállomás nem versenyképes a település belsejében 5 helyen megálló helyközi busszal.

Egy jó helyijáratos ráhordó rendszer, a 20 megállójában ugyanebben a faluban nem versenyképes az 5 helyen megálló busszal, ha a vonat pontos és kényelmes és jó helyre megy.

És a lényeg: egyszerűen nem történt olyan felmérés, ami joggal mondhatja ki a vasútvonalakról, hogy életképesek-e. 100 éves infrastuktúráról beszélünk, amit anno nagyon sok pénzért építettek. Ez felett nem lehet ítéletet mondani úgy, hogy egy koszos járművel, lepusztult pályán, rossz menetrenddel közlekedő vonatokon 2x utast számoltunk és mivel kevesen voltak, ezért nem kell. Nem ezért építették eleink, az esetleges megszüntetéshez alapos indok kell, szerintem.