Az UA és az E album számomra kísértetiesen hasonlít a Menza-Friedman előtti korszakra, ahol szintén kizárólagos Mustaine-uralom volt. 90-ben becsatlakozott ez a 2 vérprofi zenész, de akkor még semmilyen különösebb beleszólásuk nem volt a készülőben lévő RIP-be, ami Mustaine valóban nagy dobása volt. Az ő zeneszerzési jelenlétük viszont a Countdown-on már jóval erősebb volt, egészen a Cryptic végéig. Menza kikerült, Marty még maradt egy körre, DeGrasso pedig tényleg karakteresen játszott, a Rude Awakeningen engem eléggé meggyőzött annak ellenére, hogy nagyon sajnáltam Menza lelépését.

Azon lenne érdemes elfilózgatni, hogy vajon milyen lett volna a Rust, ha a Menza-Friedman páros ugyanúgy belefolyik a dalszerzésbe, mint a későbbi albumokon, illetve milyen lett volna mondjuk egy Countdown nélkülük...

Összegezve: szerintem az utolsó 2 album hűen tükrözi Mustaine valódi stílusát és nyers hangzásvilágát. Ennél többet már ne várjunk tőle mert ennyit tud a srác, s nem többet.