Kiss András: Szervét Tibor nehezen bírja ki nevetés nélkül Arthur szerepében = Metropol, 2009.09.17.

 

A Madách Színház szeptember 25-én mutatja be a Monty Python csoport Gyalog galopp és Brian élete című filmjei alapján készült musicalt, a Spamalotot. Az idei színházi szezon egyik legnagyobb durranásának ígérkező darab kapcsán Szervét Tiborral beszélgettünk, aki az egyik szereposztásban Arthur királyt fogja alakítani.

A színésszel a Madáchban beszélgettünk. Ottjártunkkor javában zajlottak a próbák, éppen a hullákat várták a színpadra. Egy ilyen abszurd darab esetében azonban ezen már meg sem lepődtünk…

 

Metropol: – Amikor először hallottam erről a musicalről, kissé kétkedve fogadtam a hírt. Hogyan lehet egy ilyen sajátos humorú produkciót zenés formában előadni?

Szervét Tibor: – Ez egyszerűen egy szupermusical. Leleményesen lett összeállítva, szinte minden felismerhető a filmből, nagyon jó zenék szólalnak meg benne, a poénok pedig ugyanúgy hangzanak el, mint a filmben. Londonban már láttam a darabot, és bár a sajátos nyelvezet miatt nem mindent értettem belőle, mégis nagyon-nagyon mulatságos volt.

 

M.:– Milyen Arthur karaktere?

SzT: – Központi alak, sokat van a színpadon, körülötte zajlanak az események, de nem egyértelműen komikus szerep, vagy legalábbis más módon, mint a többiek. Most úgy tűnik, hogy a poénok többségét a lovagok viszik el, Arthur pedig a cselekmény motorja.

 

M.:– Mennyiben jelentett önnek kihívást egy ilyen zenés darab?

SzT: – Inkább lehetőségnek mondanám. Hiszen ez egy jó alkalom, hogy táncot és éneket tanuljak. Persze volt bennem egy kis félsz. Korábban voltak már énekes szerepeim, de ilyen nagy musicalben még soha nem játszottam. Ráadásul itt mindenki profi, én pedig – már így a nyugdíj felé közelítve is – zöldfülűnek számítok ebben a műfajban.

 

M.:– Az angol szerzők engedélyezték a darab budapesti non replica (az eredeti rendezéstől eltérő -a szerk.) előadását. Mennyire volt lehetőségük a saját szájízükre formálni a karaktereket?

SzT: – Körülbelül kilencven százalékban ragaszkodtunk az eredeti változathoz, szöveghez. Egyrészt ha minden szereplő azt mondaná, amit adott helyzetben viccesnek talál, szétesne a darab. Másrészt az eredeti verzió elég vicces, jók a poénok. Éppen a poénok miatt azonban ez kevésbé szabad a szöveg szempontjából, mint egy prózai szerep.

 

M: – Van kedvenc jelenete?

SzT: – A szent kézigránátos rész például. Meg a párbaj a Fekete lovaggal. Ezeket nehezen bírom ki nevetés nélkül. Eddig a próbák során nem is nagyon sikerült.