Ó, hát ez a "nincs helye a csapatban" lemez már elég régi, nagyjából akkor volt ez az álláspont, mikor Johan átvette a csapatot, és minden áron bizonyítani kellett az UCInak, hogy "jó útra tért" az Astana.

Utána jött egy jó hosszú csend, miután senki nem tudta, hogy Szása vissza-e akar jönni egyáltalán. Amikor kiderült, hogy igen, már Johan is másképp állt a dologhoz, és idén tavasszal már a "végül is semmi akadálya" című műsorszám került sorra. Persze a háttérben ment a viaskodás, hogy mi legyen, aminek Vinokurov hallhatatlan Monacoi sajtótájékoztatója vetett véget, aholis kijelentette, hogy ő márpedig visszajön, indul a Vueltán, és ha ez Johannak nem tetszik, akkor leisút-felisút. Így bele a közepibe, csak úgy eposzilag.

Namost tekintve, hogy Szása otthon Kazahsztánban éppen nemzeti hős, Johan meg nem, meg aztán az a sok pénzes állami vállalat neki grundolta a csapatot és nem Johannak, többé-kevésbé világos volt, ha az nem is, hogy kinek van igaza, de az igen, hogy ki a főnök. Szóval Szása visszajött és ott van a Vueltán.

Az más kérdés, hogy Johan nem kicsit húzta fel az orrát az eljáráson, ízibe összeszervezett magának egy csapatot Armstronggal, és úgy bevágta maga mögött a Kazahok ajtaját, hogy még most is cseng a portás füle. Nem utolsó sorban búcsúzóul magával csábította a fél Astanát.

Kábé ennyi a történet.