Fradi tipikusan túrfüggő. A múltkor beállt egy szép hosszú géplánc. Odasétáltam. Leraktam a táskámat, felvettem a sárgamellényt. Úgy 100-150 métere ült egy fegyveres őr, akit a MÁV alkalmaz. Köszöntem neki, de valószínűleg a rádiója miatt nem hallotta. Körbefotóztam a gépláncot, majd indultam tovább - az őr felé. Ő közben nézelődött, rám-rám pillantott. Mikor úgy öt méterre voltam, ismét köszöntem. "Leszerelte" a fülhallgatóját, visszaköszönt, és megkérdezte, van-e engedélyem. Mondom, természetesen, itt van a táskámban. - és már vettem is elő. Megnézte, további jó napot kívánt, és szólt, hogy ha a rendező felé megyek, vigyázzak: szokatlanul nagy ma a mozgás =)

De olyan is volt, hogy hárman jöttek velem, és mindig beálltak a képbe. Mondtam, nem szeretném megsérteni a személyiségi jogaikat, ezért legyenek szívesek pár méterrel odébb menni. Erre lekezelően közölték, hogy nekik most olyan kedvük van, hogy ott állnak. Persze így egyetlen képet sem lehetett készíteni, hát átmentem Kelenföldre, és este, váltás után visszamentem Fradiba.

Ez csak két kiragadott példa volt.