Láttam egyszer ezt a boogie-woogie-t egy filmben. Középkori Európa, lovagok kora. Természetesen néger főszereplőkkel, ala bornírt PC történelem.

Vupi, Vupi... Akkoriban, ha volt is néger Európában, csak pórázon tartva volt, vagy vándormutatványosok ketrecében, ni-ni, beszél! szinten. Egyébként mint színész is csapnivaló vagy, kábé mint a padödö négerben. Tudod mi az a padödö? Nem?! Jobb neked így, hidd el.

Szóval Vupi, nem tudom mire fel üzengetsz, de én is üzennék neked, a kölcsönösség jegyében. Előszöris Vupikám, anyádnak üzengess, ez a beszólogatás illetlen dolog. Ha dolgod van itt, gyere ide. Ha nincs, tarsd a lepénylesődet. Kibicnek kuss a neve. Másodszor: Vupi, egy senki vagy. Egy ostoba néger ripők. Amit mondasz, az annyit számít, mint egérfogóba szaladt rágcsáló utolsó fingása.

Végül: Vupi, baszod! Sötét orcád inkább fordítsd a fekete kontinens felé. Onnan származol. Nem-e hallod-e, hogy hív (HIV) a motherland? Szólnak a tam-tamok és az AK-47-esek. Vannak ott kicsi gondok. Például néger eszik négert. Például ölik a feketék a fehéreket a színük miatt. Utazz oda, érts szót a színtesókkal, biztos menni fog. Legyél te a nagy, sötét utazó békekövet. Vagy legalább egyszer jóllakik belőled egy csapat kis nopliz. Sok sikert és tényleg ne haragudj, de tudod utállak, mint a két napos szart, téged is de azt még jobban, aki a helyi összekötőd és felbujtód volt, és aki most lapít a fűben.