Pozsony nem is került sem az I. sem a II. Bécsi döntést követően vissza. A Nemetországhoz csatolt Asztria és Csehország hármashatárán belül maradt. Az indok az volt, hogy Pozsonyban kb. (csak az arányok érdekesek és nem a pontos számok) 30% németajkú lakosság élt még abban az időben 40-50 magyar és 20 szlovák. Ilyen ez a nacionalizmus onnan-ide, és olyan volt innen-oda. Szeintem ne trianonkodjunk és ne re - vízionáljunk különben itten egy történelmi Magyarországot, mert mára már nem sok jogalapja van semmiféle visszacsatolásnak. Ma azon kell gondolkozni, hogy a kinyíló EU határokon át, hogyan lehet kultúrális, önkormányzati, önrendelkezési jogokat biztosítani a magyarok lakta régióknak, és hogyan lehet az anyaországnak ezekkel átíveló, mindegy milyen (kultúrális és gazdasági) kapcsolat hidakat újraépíteni. Nem más nemzetek ellenében, hanem pont értük és velük együtt közös szándékból. Ehhez sokat kéne itt még változni a szemléletnek, s pont emiatt a trianonátok miatt. Ők félnek a revíziótól. Még mindig. Pedig nem kéne nekik. Eküszöm nem. Viszont egy visegrádi együttműködésszerű új közép-európai központú  kezdeményezés nem jönne ennek a nagyrégiónak rosszul, még részben az EU-n belül is. (Szlovák-Cseh-Osztrák-Szlovén-Horváth-Román-Lengyel-Ukán- Magyar - nagy dolgokat lehetne véghezvinni itt együtt, ezeknek a népeknek)