A répát nem tudjuk igazán tárolni, hideg és nedves hely kellene neki, ami nincs megfelelő. Ill. a vízóraakna megfelelne, ki van próbálva, csak olvadáskor néha teleszalad vízzel, ezért nem használjuk ilyen célra.

Nagyapámnál valamikor az aljzatbeton nélküli pincében volt deszkával körülkerített homok, ebbe voltak állítgatva a répák.
Ahol én laktam gyerekkoromban, ott meg ősszel lett csinálva verem a répának és a zöldségnek.
Úgy 2 talicskányi földet ásott ki nagyapám, a gödör tetejét befedte rossz deszkákkal, arra terített nejlont, és visszarakta rá a kiásott földet. Az egyik oldalán a szélső széles deszka nem lett befedve, csak rongyokkal, rossz szőnyeggel, miegymással, ez volt az ajtó. Itt lett beszórva a termény, és fagymentes napokon itt lehetett kiszedni egy adagot, a következő 1-2 hétre. Nem volt sűrűn nyitogatva, akkor is csak akkora lyuk, hogy beférjen nagyanyám karja.

Van egy befőzőautomatánk, az évi 150-200 üveg befőttön kívül a leveszöldségeket is ezzel tartósítjuk. Időnként nekiülünk, megpucolunk 1-2 vödör répát, zöldséget, karalábét, zellert, stb., különféle méretű üvegekbe rakjuk, vizet rá, és be a gépbe. Ott megfő, és tartósítószer nélkül elvan felbontásig, a befőtthöz hasonlóan. Télen csak fel kell bontani, beleönteni a levesbe, és kész. Kis üvegben franciasalátához való adag van, felkockázva.
Így megmentjük az apró és rágott répákat is, amiket egyébként nem lehetne tárolni.