Olyan jó látni embereket, akik elítélnek egy kultúrát, sötétnek, babonásnak mondják, szellemileg elmaradottnak, mert nem értik meg, és mert a saját szokásaikról, értékeikről, kultúrájukról azt gondolják, hogy valamilyen okból több, jobb, inkább örökérvényű, mint bárki másé. Ajánlom mindenki figyelmébe, hogy még mielőtt sajnálattal tekint a Gangesz mellett halottaikat égető hindukra, olvassa el a következőket: Rig-véda, Brihadáranyaka upanisád, Bhagavad-gítá, kicsit tájékozódjon róla, mi az a szánkhja, jóga, mi az átmán és a bráhmán, mi a dharma, és akkor kezdjen el egyáltalán úgy csinálni, mintha bármit is megsejtett volna arról, hogyan viszonyulnak a hinduk a világhoz, ami körülveszi őket ahelyett, hogy egyszerűen rásüti egy a sajátjánál ősibb és érettebb világnézetre, hogy barbár és boszorkányos, csak mert nem olyan, mint a sajátja.

Emlékezzetek, srácok, Szabó Lőrinc: Dzsuang Dszi álma.