Nézzük folyamatelvűen, szakmai szempontból, hogy tud menni a regionális egyeztetés. Első körben vegyük a célállapotot, egy pár év múlvai, remélt, kiegyensúlyozott helyzetet, jogosítványokkal és forrásokkal felvértezett regionális megrendelővel. A hazai realitások talaján maradva tekintsük azt a helyzetet, amikor a szolgáltatók is érdemben részt vesznek az előkészítésben, nem csak pályázatot elnyerve üzemeltetnek egy, a megrendelő által önállóan elkészített és kihirdetett menetrendet. Látni fogjuk, hogy több elemében már a mai helyzet is hasonlít ehhez:

1. A szolgáltatók és a magrendelő egyaránt prezentál felmért utasforgalmi adatokat, prezentálják egymásnak jelentősebb beruházási terveiket, a tárgyévre vonatkozó stratégiai elképzeléseiket.
2. Feltételezve, hogy a hosszú távú közszolgáltatási szerződések már megvannak, a következő évi menetrendre vonatkozóan minden szolgáltató letesz olyan javaslatokat, amelyek az adott szolgáltató pozícióit javítják, legyen az egy-egy vonalon térnyerés a másik szolgáltató kárára az integrált menetrenden belül, legyen az utasszerző bővítés, vagy legyen az költségcsökkentő, indokolható visszalépés.
3. A megrendelő is letesz konkrét javaslatokat, szakmai apparátusa segítségével.
4. Miután minden szolgáltató abban érdekelt, hogy sok utasa legyen, és a szolgáltatók részben egymás rovására tudnak utasokat szerezni, ezért a menetrendi tárgyalások során egyfajta túlkínálat jön létre, egyes forgalmasabb vonalon több szolgáltató is önmagát ajánlja. Míg más, veszteséges vonalaknál a szolgáltatók felteszik a megrendelő asztalára, hogy kívánja-e a következő évben is finanszírozni a járat - esetleg forgalomcsökkenés miatt növekvő - veszteségét.
5. Itt elindul egy iterációs kör, bizonyos vonalakra szolgáltatói túljelentkezés van, más vonalakon a megrendelő kezében a labda, hogy akar-e növekvő költségtérítést adni. A megrendelő nyilván forráskorlátos, ezért mérlegel. A népszerű vonalakon mérlegeli a szolgáltatók önmaguk előnyeit dicsőítő érveit, a minőségi előny-hátrányokat, a költségeket, és dönt, valamelyik menetrendi változat és valamelyik szolgáltató mellett az egyes relációkban. Ugyanígy, dönt a növekvő veszteségű, forráshiány miatt leállításra kényszerülő járatokról.
6. A regionális megrendelő a belső működési rendjétől függő módon és mértékben az 5. körben foglalt iterációs körbe bekapcsolja a kistérségek, önkormányzatok, civilek képviselőit.
7. Létrejön az éves menetrendi megrendelés, a közszolgáltatási szerződésekben a költségtérítések megjelenítésével.

A jelen helyzetben, az erős forrásszűkét, és a regionális közlekedésben még alapvetően letisztázatlan vonat/busz munkamegosztást figyelembe véve, a folyamat 4. és 5. lépcsője a kulcs. Reálisan állhat elő az a helyzet, hogy az életképesebb relációkban, ahol a vonat/busz eljutási idők többé-kevésbé hasonlóak, több szolgáltató is önmagát fogja javasolni a párhuzamosság felszámolása során maradó szolgáltatóként, még akár bővítést is felajánlva, az ismert feltételek miatt mindenképpen úgy, hogy a másik szolgáltató járatainak megszűnésével a költségvetés terhei jelentősen csökkenjenek. Más, kis forgalmú vonalakon pedig az a helyzet állhat elő, hogy a szolgáltatók egyedileg felteszik a megrendelő asztalára, a ráfizetés összegének megnevezésével, annak eldöntésére, hogy a társadalmi igények és a költségvetési lehetőségek mellett a veszteséges járatra a megrendelő igényt tart-e.

Azt gondolom, ebből látható, hogy a szolgáltatók aktív és konstruktív részvétele, bizonyítási és versenyhelyzetbe állítása nagyon fontos, ugyanakkor az is látható, hogy a megrendelő szakmai szervezetének mérlegelése, az utasforgalmat és a pénzügyi lehetőségeket figyelembe vevő, vonalankénti, tételes döntése ugyanilyen fontos. Mindezekből érzékelhető, hogy a szolgáltatóktól a leginkább konstruktív részvételük mellett sem várható el olyan, kizárólag egymás közti megegyezésük, ami a jelen, ismert pénzügyi helyzetben az elvárt menetrendet kiadja. A folyamatban a szolgáltatóktól elvárható, hogy minél több utasforgalmi adatot, helyi ismeretet begyűjtsenek és rendelkezésre bocsássanak, elvárható, hogy önmaguk pozitív oldalát, egy-egy vonalon fejlődőképességüket prezentálják, elvárható, hogy az iterációs körben tartalmasan részt vegyenek, és elvárható, hogy a létrejövő döntés szerinti menetrendet jó minőségben, hatékonyan üzemeltessék. Reálisan nem várható el a szolgáltatóktól, hogy ahol egymással némiképp versenyben vannak, maguk döntsék el, hogy melyikük a jobb, és reálisan szintén nem várható el, hogy a jelenősen veszteséges, de esetleg helyben, a megrendelő megítélése szerint társadalmilag mégis szükséges járatok leállításáról maguk döntsenek.

Azt gondolom ezeket a szabályokat és realitásokat kell látnunk, amikor a parancsot teljesítés és kooperativitás előremutató arányát keressük.