2. rész

 

A legnagyobb örömöt egy támadásnál érezte, vagy valamely más pillanatban?

 

A legjobban azt élveztem, amikor támadtam, és jól ment. Ezen a touron ez a pillanat a Mont Ventouxon következett be, azt élveztem leginkább.

 

Az élen állók között a lelki folyamatok, vagy a lábak tesznek különbséget? Mi az, ami megkülönbözteti a bajnokot, a többi tehetséges biciklistától? A gondolkodásban rejlik a különbség?

 

Nem tudom, hogy mi a különbség, bár egy olyan személyiség mint én, úgy gondolja, hogy a lehetőségekben való hit, és a megvalósítandó célok realista kitűzése. Csak a gondolkodás ezekben a dolgokban nem vezethet győzelemhez.

 

Hogy lehet, hogy ön, aki mindent megnyert a kerékpározásban, ilyen realista módon beszél?

 

Az én realizmusom megegyezik azzal, amit a lábam mond. Ha olyanak érzem a lábam, mint egy másik évben, amikor nyertem, akkor tudom, hogy számomra a legnagyobb is lehetséges, és közel a győzelem. Ha megbízom magamban, az olyan mint egy körforgás, a több önbizalom több haszon, a több haszon még több önbizalom, ami több motivációt ad az edzéshez, és végül mindez fejben is megerősít engem.

 

Ez a fejbéli erősség nem okoz néha problémákat a versenyzőtársaival, edzőivel? Hogy tudja analizálni az adatait, ha nem is látja őket?

 

Nem szükséges. Mi haszna volna, ha tudnám az adott pillanatra vonatkozó adataimat, ha másik oldalról viszont nem ismerem fel a saját benyomásaimat. Nem érdekelnek az adatok.  Lehet mérni a biciklin leadott teljesítményt, az SRM-t, látom, hogy ez annyi, ez ennyi, az meg amannyi. De mindez nem fontos, az a fontos, hogy mikor jön el az alkalmas idő a D napra. Csak a versenyző képes megérezni azt a versenyen, hogy mikor jön el az ő lehetősége.

 

Melyik volt ezen a toruon a D nap, amikor megérezte, hogy még nagyobbá teheti a sportkarrierjét?

 

Ufff. Ezen a touron nagyon magas volt a színvonal, nagyon magas, magasabb, mint eddigi karrierem során bármikor. Azokon a szakaszokon nyújtottam jó teljesítményt, mint az Ordino, a Verbier, Annecy, ahol életem legjobb formájában voltam, és nagyon jól tudtam menni.

 

Ez a büszkeség illik egy bajnokhoz, de nem okoz problémát a kapcsolataiban? Ráadásul ez mindig együtt jár a túlérzékenységgel….

 

Mindenkiben van büszkeség, és én elégedett vagyok a dolgaimmal. Áldozatokat hozok, hogy eredményeket lássak, és ez büszkeséggel tölt el. De úgy érzem soha nem vagyok gőgös, vagy ilyesmi.

 

Azt mondják, hogy csökönyös…

 

Igaz. Ha nekem valamiről beszélnek, akkor először megvizsgálom, kutatok más lehetőségek után, mielőtt elfogadom. A vizsgálat után sok esetben beadom a derekamat, főként, ha a dolog több embert is érint. Ha csak rám vonatkozik, akkor gyakran igazítok még a döntésen.

 

A legtöbb esetben a normális viszonya van a sportoló és a sportigazgató között, aki afféle apa és szellemi vezető a sportoló számára. Úgy tűnik, hogy ön három éve nem tud úgy dolgozni, hogy a csapatában problémamentes nyugalom legyen. Igazságtalanságnak érzi, vagy inkább még jobban motiválja ez a helyzet?

 

Ugyan melyik sportvezető van 100%-ig jó viszonyban a versenyzőjével? Kétségtelenül jó volna pár év nyugalom, amikor csak a fontos dolgokkal az edzéssel, a versenyekkel kellene foglakozni, mellőzve minden más nehézséget. Én mindenben bizalmat adtam a sportvezetőnek. Így aztán nem is történt velünk semmi rossz.

 

Ebben a 2007. óta tartó instabil helyzetben nyert meg négy nagydíjat, mihez fog kezdeni, ha végre nyugalma lesz, Nem jelentett-e külön motivációt, hogy ilyen módon kellett küzdenie?

 

Nem hiszem, hogy valaha is csökkenne a motivációm. Jelenleg is kristálytiszták. Másrészről úgy gondolom, hogy mindaz, amit átéltem a javamra vált, olyan különleges élethelyzetekbe kerültem, amelyek mindegyikéből tanultam valamit. Felfogtam, hogy mi a jó, és mi a nem jó. 26 évesen még mindig sok tanulás vár rám. Ha sok érdekes helyzetet élek meg, csak hasznomra válik.

 

Meglepő hogy milyen gyorsasággal és fegyelmezettséggel képes kezelni a és ellenőrzése alatt tartani helyzeteket, külső körülményeket…

 

A győzelem feltétlenül igényli, hogy az ember mindent uraljon. Gyorsan kapcsolok, gyorsan tanulok, ezáltal tudom legyűrni az akadályokat.

 

Beszéljünk a motivációról. A tourtól nyolc hónap fog eltelni, amíg néhány kis versenytől eltekintve, ismét harca száll. Hogy fogja így fenntartani a sikeréhségét a következő szezonra?

 

Ez új helyzet. Az elmúlt évben ekkor készültem az olimpiára és a vueltára. Az edzésekben ezért objektív különbség van. De a motiváció nem hiányzik. Vágyom egy kis lazításra, egy kis eltávolodásra, hogy átadhassam magam a biciklizés örömének. Egy edzés nálam öt-hat órát tart. Ha egy kerékpáros néha kicsit lazít a formán, azt a későbbiekben a test meghálálja.

 

Álljunk meg egy kicsit. Decemberben szinte teljesen kihagyta az edzést az orrműtétje miatt.

 

Igen, kivéve a Puerto Mascat. Odaértünk a hegy lábához, a csapat kicserélte a hajtókereket, amiről mindenki tudott, csak én nem. (Mivel a Tenerife oldala nagyon kemény, Armstrong és csapata elérte, hogy betegyék az új fejlesztéseket, hogy képesek legyenek feljutni) Nekem azt mondták, hogy két órát tart, amikor nekiindultam, akadályozott, hogy láttam őket. Hála istennek, hogy teleettem magam energiaszelettel, különben ott halok meg. Egy 3300 méter magas hegyen megkezdeni az edzést a tour előtt szerintem barbárság. Nem szeretek Tenerifén biciklizni.

 

És ki tud kapcsolódni a kerékpározásból, ha vakációra megy?

 

Igen, augusztus második felében megyek vakációra. De ez se a lustaság ideje. El kell dönteni, mi legyen velem a jövőben, átszerződjek-e másik csapathoz, úgy hiszem, hogy az új mindig izgalmas. Sokat fogunk ezen dolgozni a bátyámmal. A tour győzelem miatt, nem lehet úgy lazítani, sok meghívásom van, közönségtalálkozók, jótékonysági akciók. Már nem úgy megy a pihenés, mint újonc koromban. De ha megkezdem a pihenést, ami nálam alapvetően a lelkiismeret furdalás legyőzését jelenti, az új iránti éhséggel fogom tenni.

 

Összeegyeztethető egy bajnok élete egy átlagos pintoi fiú életével?

 

Kétségkívül, kétségkívül. Én egy szupernormális ember vagyok bár kevesebb időt tudok együtt tölteni a barátaimmal, mint azelőtt. A saját szabadidőmben teljesen normális életet élek. Ezt én így is akarom. Élvezem a biciklizést, a munkámat, és nem is vágyom másra.