Ez mindössze annyit jelent, hogy ha azt gondoljuk, hogy van olyan, hogy gravitáció, távolság, tömeg, megfigyeljük a bolygókat (tárgyakat, stb.), akkor ezen emberi koncepciókra azt a törvényszerűséget találjuk, hogy négyzetesen satöbbi. Így ez a modellünk alkalmas arra, hogy jól megjósolja, a szonda mit fog csinálni. De ez nem az embertől független igazi hajtóereje a világnak, csak ezek az emberi koncepciók jól írnak le bizonyos dolgokat.  Persze a maga érvényességi körében a lapos föld és a körülötte keringő nap is jól modellezte a világot, ha azt gondoljuk, hogy kering, akkor azt így és így teszi, elég pontosan leírták az égitestek geocentrikus mozgását is a Tycho-Brache táblázatokkal: csak túlléptünk a modellen, amikor nagy távolságokat kezdtünk átlátni -- ahogyan a newtoni fizikán is túlléptünk még nagyobb távolságok bejárásával. Ha a fejlődés nem áll meg, még a relativitáselméleten is túl fogunk lépni -- sőt, lehet, megkockáztatom valószínű, hogy a gravitáció, tömeg és távolság koncepcióin is, és úgy fogunk rájuk visszatekinteni, mint őseink primitív próbálkozásaira. Nevezheted tehát ezeket "tényeknek", csak nem szeretem rá ezt a szót, mert a következő paradigmaváltásnál elavulnak, ahogy a lapos föld vagy a miazma, vis vitalis és társai elavultak. A "tény" szó közértelmezésébe meg ez a relativitás nem szokott beleférni.

 A tudomány egy jól bevált módszertan a világ (működésének, viselkedésének) megismerésére, modellek építésére, javítására, lecserélésére, de korlátos. Maga a módszertan is ad-hoc "axiómákra" épül, ilyen pl. az általad is emlegetett Occam elv, hogy két ekvivalens magyarázat közül fogadjuk el az egyszerűbb magyarázatot (egyébiránt az sem világos, mit értünk egyszerűbb alatt, az sem ember és kultúrafüggetlen) -- de miért is lenne akkor az az "igazi"magyarázat?

Ráadásul a tudomány maga definiálja, hogy nem tud és kíván minden kérdéssel foglalkozni. Azt tartja a tudomány számára értelmezhető kérdésnek, ami tesztelhető, falszifikálható. Az például, hogy valójában nem egy nagy metavilág egyik számítógépén emulálnak-e minket (méghozzá jól, tehát úgy, hogy nem tudunk kikukucskálni a virtuális dobozunkból), az egy tudományos módszerekkel elvileg is eldönthetetlen kérdés. Isten létezése is ilyen kérdés (persze nem a felhők fölött csücsülő szakállas bácsi primitív istenképe, mert az már repülőről is jól falszifikálható). A tudomány nem azt mondja, hogy ezek akkor hülye kérdések, hanem hogy tudományos módszerekkel nem értelmezhetőek. De attól az embert érdekelheti, és kereshet rá lehetséges válaszokat.