Természettudományi tény pl. hogy a gravitációs erő a távolság négyzetével fordított arányban csökken, és ha nem is 100%-os pontossággal, de eléggé pontosan ahhoz, hogy a pályájuk mentén időközben elmozduló égitestek változó hatását előre belekalkulálva, úgy lehessen elküldeni egy szondát, hogy az néhány jól működő korrekcióval a Szaturnusz körüli pályára álljon.

Nem volt szükség egy Teremtőre ahhoz, hogy a gravitációs együttható pont akkora legyen, mint amekkora, létrejöhetett volna ez az Univerzum másféle fizikai összefüggésekkel is, csak akkor mi nem lennénk itt benne, vagy másmilyenek lennénk, és nem erről csevegnénk, hanem mondjuk az osztódási rendellenességeink családjogi következményeiről...

Nem vagyok materialista, de idealista sem, kerülök mindenféle izmust, mert az gondolkodási szemellenzősséggel jár. Épp csak úgy vélem, hogy ha legalább kétféle magyarázat van a létező világra, azok közül az egyszerűbbet érdemesebb elfogadni. Márpedig egy Teremtő feltételezése nagyon elbonyolítja a világképünket, de a 0=1-1 szimbolikus képlet alapján a semmiből levezethető univerzum modellje sokkal egyszerűbb, csak egy kis matematika kell hozzá, és az univerzum nagyléptékű szerkezetének, mint megfigyelt jelenségnek, sokkal jobban megfelelnek az "inflációs kozmológia" elvének elméleti következményei.

Továbbá: a "felsőbbrendű lény" létezésének eltökélt hite sokak számára lélektani szükséglet, azaz magabiztosabb életet élhetnek azzal az elképzeléssel, hogy Valaki jóindulatúan figyeli őket odafentről, netán az imákért cserébe még egyengeti is útjukat. Márpedig egy olyan lényről, aki világot tud teremteni, nehezen tételezhető fel, hogy elvárja az imáinkban megfogalmazható magasztalást, mert nyilván értelmesebb annál, semhogy ilyen gyermeteg dologra szüksége legyen. Messziről lerí a teremtéselméletről, hogy gyarló emberi kitaláció, amely sehová sem vezet, mert pl. az általa előidézett túlnépesedésünk következményeit sem tudja orvosolni...

Nyilvánvaló, hogy a földi bioszféra, mint rendszer, nagyobb fontosságú, mint egyetlen élő faja, azaz az ember. Az ember, az eddig kétezer éve a hitre alapozott fejlődése révén a bolygó legnagyobb kártevője lett, mert a vallásalapítók jó szándékúnak tetsző tanai épp az ellenkező hatást érték el: az agresszió és az általános kártétel egyre fokozódik. Talán ideje lenne a több racionalitásnak!