a szokásos cinizmusával

Ha egy képzeletbeli számegyenesen a 0 érték az abszolút cinizmus, a 100 pedig az abszolút rajongás, azért van a 0 meg a 100 között egyéb érték is. (Én a magam részéről előnyben részesítem a logikus érvrendszert a rajongásnál, valószínűleg "szakmai ártalomból" kifolyólag is. Ez viszont, ha nem is 100, de nem is 0.)

Arról lett volna szó, hogyha Macson keresztezési lehetőséget kíván meg a forgalom, és ezen áll vagy bukik az értelmes menetrend kialakítása, akkor azt biztosítani kell. Ez nem extra igény, hogy rendezőpályaudvaros hasonlattal kelljen kifigurázni

A rendezőpályaudvari hasonlat arra irányul, hogy értsd: nagyjából a kutyát nem érdekli a döntéshozók közül, kell-e a keresztezési lehetőség elmaradása miatt várnia annak az utasnak a vonal túlsó végén (aminek hatására x%-ban átül buszra), vagy sem. Ezt te, mint a számegyenes 100-as értékéhez közel álló, nehezen vagy sehogysem tudod feldolgozni. Pedig jelenleg az a helyzet, ami. És ez nem azért van, mert konkrét x vagy y sötétlelkű, gaz vasútírtó. Hanem tedd csak fel magadnak a kérdést, gondolatban legalább egy pillanatra beljebb lépve arról a 100-as értékről: milyen feltételekkel vállalnád annak a vonalnak az üzemeltetését? (Egyébként ha odáig jutna a történet, hogy előlépnél mint vasútüzemeltető vállalkozó, előbb-utóbb rájönnél, milyen módszerekkel szerezd vissza az utasokat. Ha nem lesz más lehetőséged, pillanatok alatt rájössz az ... izé ... erkölcsileg vitatható módszerek használatára. De ne félj, nem fogok rákérdezni. :) )

A fő baj a jelenlegi szétszabdaltság

A fő baj az érdektelenség. Ha van érdek, van üzlet, akkor tökmindegy, mik a szervezeti keretek. Azokat az érdekek úgyis kialakítják.

hm