Én is szeretném megköszönni, hogy időt és fáradtságot nem kímélve olyan marhasággal töltik az idejüket, ami más embernek a hobbija. Szeretném megköszönni, hogy a jó levegőn edzést, és úgy általában, azt a szabadidős tevékenységüket a többi hasonszőrű naplopónál bizonyíthatóan eredményesebben végzik.

Sajnálom, hogy személyes példaadásukkal értékes szakembereket vonnak el a tróger szakmától (amelyhez hasonló fizikai állapot és mentális képességek kellenek) - manapság alig lehet olyan kapdelmardelt szerezni, aki nem dobálja össze vissza a szekrényt, le tud vinni egy zongorát a hetedikről, és van pokróc a kocsijában.

Az önök tevékenysége nélkül legalább 300 kisgyerek nem kezdte volna el ezt a sportot, és koncentrálna a tanulásra ahelyett, hogy azt az álmot dédelgeti, hogy az élete a gondolkozás teljes nélkülözésével fog eltelni. Belőlük lesznek a jövő üresfejű, ostoba tekintetű ajtónállói, kidobóemberei, és stricijei - önök indították útnak őket.

Nem állítom, hogy a grizzliszerű női felsőtestnek nincs határozott előnye akkor, ha nincs a közelben egy dagasztógép és még mindig ötkilós, heti vekniben gondolkozunk, de a női kajakozás előnyei ezzel le is zárultak. Amennyire a veknidagasztás beépül mindennapjainkba, akkora mértékben alkalmasak önök példaképnek a jövő generációi számára - még akkor is, ha a sportból élő léhűtő vezetőik mást is állítanak erről.

Azért köszi, meg minden, tényleg. Maradjanak együtt, ha ez csapatjáték. Biztosan van valami ilyenkor szokásos hülye szakági köszöntés: jó vizet/szelet/lapátot, mit tudom én mit. Várjuk együtt a napot, amikor valamelyik városunk víz alá kerül, és végre hasznát vehetjük az önök kiképzésének a vizimentés vagy a kézi erejű szállítmányozás területén!