Sziasztok!
2 napja vagyok apa, fiam 3550 grammal és 55 centivel született :)
Baba és Mama jól vannak. Most ismerkedek az érzéssel, és a szituációval, egyelőre kicsit felhőben járás filing van, nagyon boldog vagyok. Kicsit nehezen adtam a fejem 30 évesen apaságra, legalábbis belül úgy éreztem, hogy nem vagyok még kész.
De mikor először rúgott a pocakban, és főleg tegnap, hogy a kezembe foghattam - na, ezt nem kell nektek ragoznom. Más ember lettem.

A kérdésem, ami nagyon fontos, és a segítségeteket kérem benne.
A baba gond nélkül megszületett pár órás, Anya szerint könnyü vajúdás után. Ellenben a méhlepény nem :( Pár perc várakozás után a doki (akinek a tarifája 100 ropi) nekiállt kiszedni. Én nem néztem, a gyerekbe fúrtam a fejem, de a párom szerint 2x jobban fájt, mint a gyerek, és ezt sajnos hallottam is. Nehéz volt uralkodni magamon, hogy ne vágjam ki a dokit az ablakon, de türtem, és mire elveszitettem volna az uralmam, már végzett. De közben még a fal is véres lett. Aztán varrt, meg minden. A méhszáj valszleg ennek a beavatkozásnak a következményeként repedt meg.
A lényeg az, hogy nekem, mint laikusnak egy brutál hentesmunkának tünt a dolog, és azóta is görcsberándul a gyomrom ha rágondolok. Márpedig rá kell még egy kis ideig, amig le nem zárom, utánna nem járok a dolognak eléggé. Ugyanis nemondjam, hogy a boriték még nálam van, és marad is amig ki nem deritem, hogy
- és itt jön a kérdés hozzátok: Tényleg ennyire brutális módon kell kikaparni, és valóban ki kell e ilyen gyorsan szedni azt a lepényt? Nem lehet tovább várni, vagy más módszerrel leválasztani? Szó szerint ki kell belezni a szerencsétlen nőt, hogy az közben örjöng fájdalmában?

Ha kiderül, hogy nem, és a doki szó szerint kinozta, akkor garantálom, hogy ő is átéli, csak valami rövid kard által. Nade haggyuk most a személyeskedést, 100-ból már sokan elvállalnák majd, a kérdés a lényeg. Pliz help!
(Anyának azóta nincsenek "nagyobb" fájdalmai, max a varratok, tehát egyelőre(!!) nincs komplikáció. Remélem a jövöben sem lesz (második gyerek, stb) )