A lovaskocsik felszámolása úgy történt, hogy az 1968-as lópolitikai koncepció során levágták a lóállomány felét, a maradékra patkolási tilalmat rendeltek el, illetve minimális szintű abrakot kaptak, ami miatt vészesen lefogytak, sorra hulltak ki a kocsik elől. A maradék likvidálására változatos tervek születtek, de mivel a tömeges levágásukat a lakosság ellenezte, ezért óvatosabban, orvosi okokra hivatkozva amputáltak le 1-1 lábat róluk. Ezáltal teherbíró képességük még tovább csökkent, a kétlábú lovak már személyszállításra is alkalmatlanokká váltak.