Sziasztok!

Miket nem talál az ember a neten bóklászva! :D

Ezen az oldalon minket, e Dűne-topicbeli hozzászólókat elemeznek:

http://krono.inaplo.hu/index.php/netkomm/komm-topicmap/766-sci-fi-a-fantasy

Hihi! :) Olvassátok el, büszkén (sicc! :D) veregethetjük meg egymás vállát. ;)

Más.

Elolvastam a Lélekvadászt. Rövidségre szintén megdöbbentő e könyv.

Visszanéztem e címszó alatt a néhány régebbi hozzászólást, és pl. Feyd-Rautha a legkiforrottabb művének tekinti.

Én az Istencsászára, a Káptalanház, illetve a Dosadi kísérlet "fiktív világába" burkolt mondanivalójánál éreztem ezt inkább, és eme mondanivaló igen átfogó.

Az előbbi kettő mögött főleg ott van a szúfizmus és a zen-buddhizmus (ennek számtalan elemét megtalálhatjuk a Leto-Moneo, illetve a Murbella-Idaho és Teg-Idaho párbeszédekben, és külön kiemelném Rebekka és Shoel éjszakai, Igazmondókról szoló párbeszédét). Azonban mindhárom műben rejtetten ott van a társadalmak, államformák -ezen formák gyakorlatának, működésük alapelveinek- és magának az embernek a "kritikája". És ez a Lélekvadászban is szembetűnő, a fejezetprológokban nyíltan (Amikor Katsuk dolgozataiból, írásaiból idéz) , az indán (sicc! a Holló népe) "hitrendszer" és létszemlélet történeten keresztüli bemutatásával pedig a homályba, ködbe veszően. Így állít számomra egy pozitív ellenpéldát az általa kritizáltakkal szemben.

Egyszerűen fantasztikus, ahogy Herbert egy, olykor már őslakosok számára is letűnt és letűnőben lévő felfogást, szemlélődést élővé tudja tenni. Az erdőt valóban a szellemek uralják (a műben), elfeledett, de még mindig működő erők, és ahogy ez David számára is kezdett megnyílni, valami elképesztő volt, ahogy e belső változást bemutatta nekünk.

Azonban egyet kell értenem Feyd-Rauthaval abban, hogy e rövid "mű" is mutatja ama tudását, hogy mennyire érzékletesen, óvatosan képes kifejezni a mondanivalóját, illetve a környező tájat bemutatni, és mindezt úgy, hogy főként a szereplők gondolataira, a párbeszédre, a motivációkra fókuszál.

SPOILER! (Tudom, utálatos e környezetben e szó, de figyelemfelhívás annak, aki még nem olvasta) Nem hittem, hogy megfogja ölni a fiút, egyszerűen reménykedtem, hogy hallgat Davidre, és elmegy a hegyekbe, és "indán-szellemként" éli le az élete hátralévő napjait. A kötelék, ami kialakult közöttük számomra erre engedett következtetni, hogy a végén nem teszi meg... És az utolsó mondatok... :(

"Katsuk érezte, amint a szellemvilág ősi nézőserege eltávozik. Egyedül állt, mozdulatlanul, saját tettének igézetében – íme a halál.
A fiú ruhájának gyűrődései és a mohos ajtófélfa a test mögött, hasonló benyoŹmást keltettek a pirkadatban. Mintha a test szét akart volna szóródni a tűz gödréből felszálló füstben, melyen keresztül Hoquat szinte átlátszónak tűnt. A fiú eltávozott. Az Ártatlan ősi nézői társaságában elhagyta ezt a helyet, így kellett történnie.
Katsuk meghallotta az üldözőket. A folyón feltorlódott fatörzseken lépdeltek át. Mit számít ez most már?
Katsuk arcán könnyek csorogtak. Ledobta az íjat, a tűzrakó helyen át előrebotorkált, térdre esett és karjába vette a kicsi testet.
Amikor Pallatt sheriff az üldözőkkel a kunyhónál a tisztásra ért, Katsuk Hoquat testét karjában tartva ült, s úgy ringatta halott fiút, mint egy kisdedet. Barátot sirató éneket dúdolt. Tengeri kacsa pihetollai szálldostak körülöttük a nyirkos levegőben."

Képtelen vagyok eldönteni, hogy így búcsúzik attól, akik barátjává fogadott,mert meglátta benne a hatalmas szellemet és az erőt, ezáltal lett ő a tökéletes áldozat, vagy itt döbbent rá, hogy mit tett. Valahol úgy érzem e kettő keveréke lehet. A ringatás és szálló pihetollak. /SPOILER!

Visszatérve a korábbi hozzászólásokra még egy mondat erejéig. Az egyik legjobb összefoglalást Orcinus-Orca írta szerintem, még 2003-ban:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=28090794&t=9005308

Még idén szeretnék időt szakítani "A fehér pestis"-re is.

Amúgy Herbert kései műveiben igen hangsúlyosan szerepel a szexualitás, a Lélekvadászban is megjelent. ;) :P

Szia Pancer1!

Ha jól emlékszem, Ghanima is linkelt már egy cikket (igen: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73430730&t=9005308) a Góbi-sivatagbéli homokférgekről, pontosabban azok legendájáról. Herbert elég tájékozott volt, nemcsak társadalomtudományokban, vallásokban, hanem mítoszokban is, így nem lepne meg, ha a homokférgeket ezen lények inspirálták voltak. Márha léteznek! ;) Shai-Hulud majd szépen megbosszulja az ellene ténykedőket.