"Közép-európai politikai gondolkodás nincs, mindegyik nagyon speckó:)"

 

Hát, azért több országban errefelé általában a nemzeti értékhez fűződő viszony mentén határolják el a bal- és a jobboldalt, és nem úgy, vagy csak másodsorban úgy, ahogy az angolszász világban. Ami egyébként a politikai erők önmeghatározásának meg is felel. Szerintem nemcsak Magyarország az, ahol a nemzeti értékeket fontosnak tartók klasszikus baloldali értékeket vállalnak fel gazdasági-társasdalmi szempontból (ld. a német CDU-CSU koalíció).

 

"Magyarországon 89-90 táján tévedt 22-es csapdájába a jobboldal - szinonímája lett a nacionalizmusnak és az MDF nacionálkommunista gyökerei folytán, egyfajta torz populizmust is felvett. "

 

Akkor még nem voltak kiforrottak a politikai pólusok. Az MDF kormányzati intézkedései mögött igazából az SZDSZ integetett (és az MDF-SZDSZ paktum csak egy dolog). Szerintem azt sem túlzás említeni, hogy az Antall-kormány alatt is az SZDSZ kormányzott valójában. Az MDF aztán később próbált nemzetiesebb színben tündökölni, de megmondom őszintén, nekem valami mindig furcsa volt ott. Aztán a Dávid-érában szépen kirajzolódott, miről is van ott szó.

 

Igen, ugyanaz a koncepció ment tovább, mint a '70-80-as években, és ami most is uralkodó, csak más környezetben. Bokrosnál is ez a koncepció élesedett ki. Sajnos ezt tartják a mai napig - de csak ebben a banánköztársaságban - a kizárólagosan egyedül üdvözítő gazdaságpolitikai koncepciónak, és lincselő személyeskedés kíséretében támadják azt, aki ezzel nem ért egyet (ld. itt a fórumon ilyen hozzászólóknak való nekiesést vagy pl. Csath Magdolna érvek nélküli, magaslovas pocskondiázását).

 

Node ez a koncepció nem a kisemberek jólétéről szól, hanem épp ellenkezőleg: a belső fogyasztás visszafogásáról, a jövedelemszint alacsony szinten tartásáról, és az exportfetisizmusról. Jó exportarány pedig akkor mutatható ki, ha ez az amúgy erőteljesen importra szoruló ország gyenge belső piaccal bír. Ez működött a KGST-korszakban, és most működik a formálisan exportra termelő, pénzforgalmi szempontból azonban nem annyira előnyös multikkal is.

 

Ez az alacsonyan tartott belső fogyasztás alacsony GDP-t eredményez, amihez képest a leggyatrább szociális háló is dőzsölőnek tűnik, ha mereven alkalmazunk mutatószámokat (ld. űjraelosztási ráta). Márpedig itt egy alacsony adó- és járulékalapokkal (v. ö. alacsony GDP), ám magas elvonási kulcsokkal finanszírozott gyatra szociális hálót alkalmaznak marketingcélokra, olyan felhanggal, hogy örülhet az ember, hogy ekkora "luxust" fenntart az állam. Pedig ha valaki tud mondani olyan itteni szociális jogcímet, ami alapján mondjuk Németországban vagy Ausztriában nem jár szociális transzfer, akkor lemegyek hídba. Ha itt elveszti valaki a munkahelyét, akkor vége van (a plafonja magasabb, mint egy átlag huszas-harmincas ember havi adósságszolgálata), Ausztriában pedig állampolgárság sem kell olyan munkanélküli segélyhez, amit itt sok diplomás megirigyelhetne a fizetése helyett. Csakhogy ott erős reálgazdaság működik, tudatos koncepcióval tartják erős szinten a reálgazdaság teljesítményét, így az adó- és járulékalapok - vagyis a jövedelmek és a fogyasztás - is magasak.

 

Az nem kisemberpártiság, és főleg nem "kisemberdőzs", hogy a tudatosan alacsony szinten tartott reálgazdasági teljesítmény mellett még van valami a magyar szociális hálóból. Csakhogy az alacsony GDP odáig vezetett, hogy annyira kevés a legális munkahely, hogy bizonyos térségekben egyes emberek jövedelemkereslete nem találkozik érdemi legális munkakínálattal, csak szemkiszúrásszerű szociális transzferrel és esetleg feketemunkával. A jogosulti létszám csakis a rossz reálgazdaság eredménye, nem a kisember szar jellemének, ahogy azt neoliberális (ál)értelmiségiek hangoztatják. Erős reálgazdaság automatikusan csökkenti a jogosulti létszámot, mert egyre több érdemi, legális munkahely keletkezik az emberek jövedelemkeresletével szemben. Az erős reálgazdasághoz pedig alacsony kamatszint, intenzív kkv-hitelezés, állami reálgazdasági szerepvállalás, normális elvonási kulcsok, mielőbbi euróbevezetés, és összességében a reálgazdaságnak kedvező környezet kell, ami Megyó óta nincs. A Bajnai-kormány aktívan tesz - karöltve az MNB-vel és a kereskedelmi bankokkal - a reálgazdaság lehűtéséért. Ha nem lenne kormányváltó hangulat, és ezért az elmúlt hónapokhoz képest kissé javuló bizalmi hangulat az országban, rég összeomlottunk volna.