fourjack válasz | 2009.08.08 13:26:19 Š (16801)

"Esterházy az ő nőméltatása során idézőjelbe teszi a nevét („Esterházy Péter”); és akkor tegyük hozzá a teljes igazság kedvéért: bizony, hogy ez bizony nem így működik ám, tekintetes Esterházy gróf úr!"

Kedves Marcus Luccicos!

Nem ő tette idézőjelbe a nevét, hanem én, ugyanis a szöveget nem Ő mondta, hanem én találtam ki és tulajdonítottam neki, a világtörténelem első vendégszövegajándékozási aktusának lehettél tanúja.

Gratulálok.

Előzmény: Marcus Luccicos (16777)

 

 

Megnéztem a hozzászóló által csatolt forrást, tüzetesen áttanulmányoztam, s azt tapasztaltam, hogy a honlapon az egyetlen néven nevezett szerkesztő (ún. „anyaszerkesztő”) nőnemű lény: Forgács Zsuzsa. Amiből nyilvánvalóan következik, hogy ez a pimaszkodó, izmoskodó kis suvernyák vagy Forgács Zsuzsa maga, vagy valami gyáva nímand, aki a honlap felelős szerkesztőjét is kompromittálja.

 

Az egész azért érdekes, mert a nők, különösen a feminista nők egy része igencsak igyekezne már a hatalomba is, mégpedig azzal a jelszóval, hogy a nők empatikusabbak, érzékenyebbek, finomabbak, kompromisszumkészebbek, intelligensebbek a férfiaknál, sőt racionálisabbak is, ezért kéne úgymond feminizálni a politikát. Merthogy az jaj de nagyon jó volna mindannyiunknak!

A női racionalitás, az volna jó!

Idézek a Szomjas oázisról, s ezúttal nem Esterházy Péter, hanem Forgács Zsuzsa aláírással jegyzett szöveget: „P. Balogh Andrea írását különösen olyan férfikritikusok figyelmébe ajánlom Selyem Zsuzsa irásával egyetemben, akik saját racionalitásukat tekintik az egyedüli érvényes racionalitásnak”.

 

Tipikus példája annak, amikor a nyivákoló kiscsajszi a férfiakkal harcol, a férfiakat karmolássza.

Pedig hát nem női racionalitást kellene a „férfikritikusok” figyelmébe ajánlani (ez ugyanis agyrém, ti. nincs többféle racionalitás, valami vagy racionális, vagy nem), szóval nem ajánlgatni kellene, hanem meg kéne tanulni kulturáltan viselkedni. Horribile dictu tán’ még a feministáknak is.

 

Kezdem azzal, hogy az intelligens nőt nem eszi oda a penész, ahol nyilvánvalóan nem fogadják barátsággal, sőt az obligát piszkoskodása után élesen ellenséges reakcióra számíthat.

Ha viszont mégis megszólítja azt, aki nem szívesen társalog vele (mert láthatóan utálja ezt az embertípust), szóval, ha mégis, akkor legalább nem szívózik a másikkal, nem kekeckedik, nem pimaszkodik, hanem megpróbál a legendás női tulajdonságoknak megfelelően (empatikusan, kiegyensúlyozóan, kedvesen, leszerelően, kompromisszummal, racionálisan, intelligensen) viselkedni.

Ha viszont mégsem bírja ki, mégiscsak gennyeskedik azért egy kicsit az ő aprócsaka lelkének megférfiasítása végett, s amiért persze kap a szeme alá egy devecseri suhintóst, akkor haladéktalanul eltávozik a területről, nem várja be az újabb és újabb pofonokat.

Egyébként az idézett nick viselkedése frappáns lenyomata az általában vett női ostobaságnak, szokványprovokációnak. Jobbára az történik (tulajdonképpen függetlenül a családok intelligenciahányadosától), hogy a férfi rohadtul unja már az asszonyt, semmi érdekeset nem talál benne, ezért aztán nézné a meccset, inná a sörét, vakarászná a tökeit, ami éppen jólesik, ám ami az asszonyt igen-igen frusztrálja, némelyiket kifejezetten „nőségében” sérti. Nem képes belenyugodni a dologba, ezért elkezdi piszkálni, buzerálni az emberét, aki egy darabig tűri, majd mordul egy közepesen durvát, kisvártatva mordul egy jóval durvábbat, de az asszony csak nem hagyja abba. Csak mondja a magáét, csak mondja, mire az manus végképp nem bírja tovább, s egy akkorát odacsap a nőnek, hogy a piperepolc adja a másikat. Aztán a csaj mehet panaszra a nővédelmi alapítványhoz.

Sietek leszögezni: nem mindig ezért üt a férfi, viszont az ilyesmi alaphelyzet, és lám, itt is erre adódott példa. Jött a nő (már ha a Szomjas oázis társszerkesztője nem férfi, legalábbis nagyon remélem, nem férfi írja nekem, hogy „angyal” vagyok, ti. akkor még rosszabb a helyzet), szóval jött az amazon, vitézül megdomborította picike muszkliját, és hát kapott rá egyet értelemszerűen. Majd jött megint. Újra kapott, aztán megint.

Félreértés ne essék, joga van hozzá, mint ahogyan az átlag asszonynak is jogában áll megállás nélkül, éles fejhangon kárálva perelni az urával, vagyis csak azt nem értem, miért van csodálkozva időnként azon, hogy a férfiak az efféle bigéket a hátuk közepére nem kívánják. Némelyek fizikailag is bántalmazzák a nőket, eléggé el nem ítélhető módon, bár azért hadd tegyem hozzá: a lelki, verbális agresszió tűrésének is van valahol egy határa.

 

Tehát. A fönt idézett, pimasz hangú hozzászólást átfogalmazom; megmutatom, hasonló esetben miként beszél egy átlagos „férfikritikus”: A honlapunkon közölt, Esterházy Péternek tulajdonított, szöveget valójában nem Esterházy írta, hanem a szerkesztőség fogalmazta, bonmónak szántuk, ezért is tettük Esterházy Péter nevét idézőjelek közé. Talán nem egészen sikerült a tréfa, így azoktól az olvasóktól, akiket esetlegesen félrevezettünk, ezúttal is elnézést kérünk!

 

Ennyi. Nem az intelligens nő (vs. férfi), hanem egy legalább közepesen kulturált ember megfogalmazása ez.