allegrettissimo válasz | 2009.08.09 23:10:13 Š (16822)

"Amikor azután Göröcsék kezdtek szépen kiöregedni, Fekete Golyó már szinte semmit nem ért, noha a futógyorsasága nem kopott. Gyors volt, mint a vínervalcer, csak nem annyira fortélyos. Mondhatjuk így is: nem vágott megfelelően az „agya”. "

Göröcs 1972-ben ment el a Dózsától, Fekete pedig 1973-ban játszott először az Újpestben. 1981-ben lett ezüstcipős.

Előzmény: Doppelstangel (16821)

 

Ha a dátum az érdekes, azt elő lehet kotorni a rendelkezésre álló adathalmazból, kiderül: 1980-81-ben Nyilasi volt a gólkirály, 1981-82-ben pedig a Hannich. De nem a dátumok az érdekesek, legalábbis számomra, vagyis én – nem győzöm hangsúlyozni – egyfajta stílusról, szellemiségről beszélek, és pontosan ezért nem a „Göröcs”, hanem a „Göröcsék” kifejezést használtam. Nagyon nem mindegy. De fogalmazhatunk így is: Szuszáék, Göröcsék alakították ki a Dózsának azt a játékstílusát, amely azután hosszú évekig meghatározó maradt, függetlenül attól, hogy éppen Szűcs, Baróti vagy Kovács Imre volt-e az edző.

 

Doppelstangel válasz | 2009.08.09 22:54:48 Š (16821)

Nem volt Juhász Péter nevű válogatott játékos azokban az években.

Ennyit a nagy garral emlegetett precizitásról.

Előzmény: dr. Szophroszüné (16806)

 

Nem azt állítottam, hogy Juhász Péter válogatott volt (egyébként az volt! – nem értem, miért kell mindenbe beledumálni?!), hanem azt mondtam, hogy Juhász Péter „pengés” játékos volt. Tehát Juhász Pátert sem azért említettem, mert három évig játszott egyazon csapatban (sőt egyazon bajnokcsapatban!) Feketével (ez is kiderül a gugliból – nem értem, miért kell mindenbe beledumálni?!), hanem mert folytatója annak a „technikás balbekk” hagyománynak, amely tulajdonképpen már Sóvárival kezdődött, s amelynek Bánkuti az emblematikus figurája. Nagy László is idetartozik természetesen, sőt Tóth József is, aki szintén szélsőből lett balhátvéd.

Aki tehát élt már akkoriban, tudja, mit jelent a Sóváritól Tóth Józsefig húzódó pengeív a Dózsában. Stílust jelent. Azt jelenti, ami Babarczyékból hiányzik. Erről beszélek metaforikusan.

A Dózsában a jobbhátvédeket is a támadó stílus jellemezte. Már Káposzta ún. „fölfutó bekk” (vö. Facchetti az Interben), majd Noskó is, Kolár is.

Ezt az ívet szerintem a Fradiból átigazolt Viczkó törte meg (amivel persze nem akarom a fradistákat hergelni, csak mint tényt rögzítem).

Aki pedig egyáltalán nem tudja, miről beszélek, az ugyebár kiguvadt szemekkel skubizza a guglin a dátumokat (nézegeti mint Babarczy mellbimbója az államelnöki széket), fülei kettéfeszülnek a bőszült buzgalomtól, mégis összevissza keveri a számokat. Bazmeg, fejből jobban emlékszem az egészre, mint ahogy ezek guglizással képesek előkotorni nagy nehezen! Miként Robert de Niro mondja a Roninban: „egy bögrével lefegyverezem” őket. Mi volna, ha focibuzi volnék és még a memóriám is működne?!

 

Azért egy előzőnapi hozzászólásra persze még emlékszem. Például:

 

Nick Charter válasz | 2009.08.09 21:05:01 Š (16819)

Tyúkszarba eddig még senki nem fulladt bele.

Ha most írsz egy, egyetlenegy  értelmes mondatot, akkor mindent megbocsájtok.

Előzmény: dr. Szophroszüné (16817)

 

Ezt az emelkedett polémiát a magam részéről azzal az értelmes mondattal zárom, mely szerint például a pondrót agyonnyomhatja a tyúkszar, ám mivel pondrók nem fórumoznak ugyebár, a kérdés innentől akadémikussá válik.

 

Nézzük inkább, mi történne, ha nem gugliznának, hanem krimit írnának a fórumozók. Egyből izgalmasabbá válna a játék.

 

Gördülő Kő válasz | 2009.07.20 16:37:37 Š (16692)

Azt elismerem, hogy dögunalmasak a szövegeim, nem is krimit akarok itt írni.

Előzmény: dr. Szophroszüné (16691)

  

Gördülő Kő válasz | 2009.08.08 10:02:34 Š (16797)

Ha unalmasak a szövegeim, hát unalmasak. Mondtam már, ide nem krimit írni jövök! Nem is tudok, nem is akarok krimit írni!!

Előzmény: dr. Szophroszüné (16795)

 

Nem az ismételgetés az unalmas (adott esetben persze az is), hanem a hülyeség ismételgetése.

Az az ember, aki azt állítja, váltig állítja, hogy csak az olyan nick lehet érdekes, vonzó, megkapó, különleges, kivételes, meglepő, elragadó, lenyűgöző, nagyszerű, rendkívüli, érdekfeszítő… (vagyis nem unalmas), aki krimit ír a Babarczy-fórumon, szóval, aki ezt ismételgeti szenvedélyesen, az bizony unalmas ember. Mondom, nem szükségképpen az ismétlés miatt, hanem azért, mert az ilyennel nincs miről beszélgetni. Bármit mondasz néki, rögtön a krimire asszociál.

Miközben a kollégája a Lehel téren tájékozódik.

 

Alpári Gnác válasz | 2009.08.08 21:58:11 Š (16804)

Fekete László nemhogy valami gólkirály lett, hanem ezüstcipős, ha egykori Dózsa-drukkerként rémlik neked, hogy mi az egyáltalán.

A Lehel piacon sokáig volt egy kocsmája Ezüstcipő néven.

Előzmény: dr. Szophroszüné (16793)

 

Ennek már nem is kell gugliznia, mert ott az italbolt cégérén a liberális Nagyigazság (von Kneipe aus).

 

De nem csak a számok, a betűk is fontosak ám!

 

Gördülő Kő válasz | 2009.08.08 02:14:14 Š (16794)

Astalavista!

Előzmény: dr. Szophroszüné (16793)

 

Ami pedig az alábbi szöveg „glosszája”.

 

Marcus Luccicos válasz | 2009.08.05 08:45:53 Š (16777)

Nem csőlátásozni kell, nem megdugható lyukazni kell, hanem simán azt mondani, hogy asztanaviszta bébi. Hát te nem veszed észre, hogy én mennyire, de mennyire izgató nő vagyok „nyaktól fölfelé”?

Š

 

Szóval. Azért, gyerekek, hogy is mondjam csak, ne a penészes befőtt rakja már helyre a nagypapa poénjait!

Esküszöm, nem vagyok rátarti, ám azért van egy határ! Mert, ha még a Mester mondaná például, hogy „a nézőtéren hülyék ülnek”, vagyis ha Babarczy sajátos antiszemitizmusa erőltetetten lett Egyiptomba arabítva, ha az „asztanaviszta bébi” változatnak nem mindenki ismerheti az eredetét, akkor elfogadom, de akkor is csak úgy, ha a kritikus megindokolja a kritikát.

 

Jut eszembe, maga a Mester írja (nem hülyéskedek, tényleg ezt írja!):

 

A menő azért menő, mert megy. Ha megáll és hosszan ácsorog, akkor és addig már nem menő. Ilyetén módon az író sem több mint az „írni” ige melléknévi igeneve. Aki már nem ír, az legfeljebb csak volt író. Mint a Rolling Stones-sláger mondja: „csak a gördülő kövekre nem telepszik rá a moha…”

 

Meg persze a nem gördülő kövekre sem mindenütt telepszik rá a moha. Ott például nem telepszik, ahol nincsen moha. Mondjuk, egy sóderkupac közepén.

Vagyis a Mesternek ez a tanítása úgy elhibázott, ahogyan van. Például Ottlik akkor is jelen időben volt író, amikor egyáltalán nem írt. De a „holt költők” is jelen időben vannak jelen, a Mester Dantéjától Shakespeare-en át egészen a gyakorlatilag kimeríthetetlen József Attiláig.

Vagyishogy az írónak semmi köze ahhoz, amit alkot, teljesen mindegy (mármint az olvasó számára mindegy), hogy az író amúgy ír-e még, vagy nem ír.

A műalkotás az érdekes!

 

Szintén a Mester írja:

 

Soha nem voltam olyan okos, mint a saját mondataim – vallja be a Mester. – A kiérleletlen gondolataimat mindig a mondat belső törvényei öntötték végleges formába.

 

Sajnos az én Mesterem is névtelenül hivatkozik az ő Mesterére, pedig jó volna tudni, ki az. Merthogy ilyen a Mesterek Mestere. Amit megfogalmazott, abszolút igazság. Nem a művész alkotja a művet, hanem a mű alkotja saját magát. Nagyjából ezt nem értette Arany János (sem), ezért jelentette ki peckesen, hogy „gondolta a fene”.

Pedig hát a Mester Mesterének (Örkénynek?) van igaza!

 

Az író sem nem mohás, sem nem gördülő kő. Vagy lehet ez is, az is, csak épp semmi jelentősége (esetleg az író privát egzisztenciájára vonatkozóan számíthat valamit).

 

A gördülő kövek valóban nem mohásak, ámde – tapasztalatom szerint – egy részük meglehetősen unalmas, merthogy lapossá váltak a sok-sok gördüléstől. Mármost az ember kibiciklizik a bányató nudista partszakaszára, talál ott egy unalmasan lapos gördülő követ, s mivel unja már a gördülő követ, egy könnyed, de energikus csuklómozdulattal messzire hajítja magától, s amely gördülő kő olykor nyolcat-tízet is „kacsázik” a víztükör fölött, mégpedig a homokon napozó pucér bulák legnagyobb ámulatára.

És akkor már nincs is egyéb dolgunk, minthogy még jobban behúzzuk a hasunkat, kidüllesszük a mellünket, hát hiszen éppen bennünket figyelnek most a jóseggű meztelen csajok!

Persze csak viccelek, ti. én laza tartással is olyan vagyok, mint egy grandiózus gördülő kő, amely szinte sehol sem mohás. Ha úgy adja kedvem, még kacsázom is a vízen; és ha Babarczy Eszter cseresznyefája látna ilyenkor, sietve vetné le magáról minden lombtakaróját, sőt talán még kacsintana is felém cseresznyebimbója valamely szempillájával!

De gyorsan abba is hagyom, mert innen már könnyen mohás vizekre gördülhetünk!