Nem hiszek a szememnek! Újra és újra kellett olvasnom a szózuhatagot, melyet háborgó lelked ömlesztett sivár életem kiszáradt kanyonjába. Mindazonáltal méltatlankodásod nem igazán érthető számomra! Nem is értem, mi az, ami úgy kihozott a sodrodból. Úgy tajtékozol, mint szilaj patak vihar után.
„és én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám”
…egy pillanatig sem gondoltam, hogy megbántalak vagy cselekedetem nem volna helyénvaló. Amíg te napról napra Eszter irományait vegzálod, és nem rejted véka alá véleményedet, ami ismerjük el egyáltalán nem hízelgő Eszterre nézve, egy kis fricskától így beindulni, - mit mondjak - elég nevetséges.

„Édesapa azt nem mondta, hogy nagyon rosszul viszont nem illik írni?”

Mi tagadás, mondta. Talán többször is. Ezért voltam oly bátor miután rátaláltam erre a bizonyos riportra, mondanom sem kell, - persze volt figyelemfelhívás is ez irányban -, rögtön gutirozni támadt kedvem. (copy.: Vágó Márta) Csupán arra szerettem volna nagybecsű figyelmedet ráirányítani, hogy van olyan riporter, aki kihívásokkal küszködik a szavak megválasztását és használatát illetően az adott közegben. Móricz Zsigmond sohasem mondatott volna Rózsa Sándorral olyan szavakat, ami nem illet volna, a betyárvilág szókincsébe.

Azt a vádat miszerint gúnyolódnék, vagy heherésznék bárkin is, azt egyszerűen visszautasítom. Ezt megteszed te, Eszterrel, Almásival meg aki éppen kezed ügyébe kerül.