Csak, hogy ne érezd magad valamiféle erkölcsi márványtömbön álló jobboldalinak: Márai a jobboldaliságról.

"...Semmit nem utálok úgy, mint az érzelgős honfibút, semmit nem vetek meg úgy, mint azt a böfögő hazafiasságot, amely kisajátítja és patentírozza egy földi tájhoz való, gyanús hangossággal vallott érzelmeit; az ilyen kötöttség szemérmes, igen, ez a legszemérmesebb érzés valamennyi között.

Magyarországon az elmúlt huszonöt évben a vezető rétegek „keresztény, nemzeti” politikát követtek. Nagy tömegek fújták ezt a lángot, mely végül is elhamvasztotta az ismert magyar világot. Ez a „keresztény, nemzeti” politika vendégfallal takarta el az igazi szociális problémák távlatát, s a valóságban arra volt csak jó, hogy egy mélyen műveletlen, kapzsi és erkölcstelen vezető réteg tudás, tehetség és erkölcs nélkül kivételezettséget követeljen maga és a pereputtya számára a társadalomtól. Szakértelem és lelkiismeret nélkül akartak vagyonosodni, rangosodni és uralkodni. Ez nagyrészt sikerült is nekik. A kereszténység nagy fogalmával simóniát űztek, úgy árulták a maguk kereszténységét, mint a papi címeket és kegyszereket. A nemzet nagy eszméjét úgy forgatták, mint egy fütyköst; mindenkit tarkón sújtottak vele, aki másképpen mert a nemzet jövőjéről vélekedni, mint ők, az osztályok és származásuk szerint hiteles keresztények és nemzetiek. Gyógyszerésznek, írónak, orvosnak, tudósnak, mérnöknek csak az számított szemükben, aki „ keresztény, nemzeti” alapon volt gyógyszerész, író vagy orvos. Ez volt a „jobboldaliság”: mesterséges és erőszakos jogcím arra, hogy valaki rátermettség nélkül érvényesüljön és többlethez jusson..."

Ráadásul a Márai idézetben említett kereszténykedő jobboldaliakból ma Dunát lehet rekeszteni, míg igazi kommunistát talán már a Thürmer pártjában sem találsz. Akiket te annak nevezel, azok meg végképp nem azok.