Egyébként a hazájában baloldalinak számító (ott ez mást jelent!) Bill Lomax írja le éleslátással, milyen külső szemlélőként a magyar értelmiség. Túlzás nélkül telitalálat, ahogy erről írt. És ez sokban ontopic (köziges elit, bírói kar)! És ez nem "zsidózás", mielőtt valaki ezt gondolná - ez származástól független...
"A korábban szintén Nagy - Britanniában tanító, mára már visszavonult Bill Lomax az SZDSZ - es értelmiségben a volt leninisták liberális mezét felöltött örököseit látja, akik ugyan formálisan elvetik a marxizmus-leninizmus tanait, amelyekben egykor hittek, de továbbra is hisznek az értelmiség felsőbbrendű tudatában, miközben megvetik a "mosdatlan" tömegeket. Márpedig ez, vonja le következtetését a nottinghami egyetem volt szociológiaprofesszora, semmi más, mint a leninizmus újraéledése liberális mezben.
Lomax az ilyen troglodita nézetek bemutatására két magyar szociológust is idéz. A liberális lapok közkedvelt szerzőjét, Csepeli Györgyöt (akit Friderikusz tanácsadójaként említett) és
Örkény Antalt, akik egy angolra is lefordított tanulmányukban lényegében úgy érveltek, hogy a társadalmi osztálykülönbségeknek genetikai alapja van. Ők azt állítják, hogy a politikai és ideológiai nézetek nemcsak strukturálisan kondicionáltak és társadalmilag meghatározottak, de gyakran már "születéstől fogva kódoltak" és hogy az alsóbb osztályok "összezavarodott tömegek...akiknek politikai tudatuk elmaradt" és akik "ellentmondó viselkedésformákról tesznek tanúbizonyságot és logikailag elfogadhatatlan magatartásformákat mutatnak fel".
"Csepeliék szerint az átlagember nem megfelelően szocializált és nincs meg a kulturális tőkéje ahhoz, hogy egy demokratikus társadalom résztvevője legyen. Szamuely Tibor ilyen-
kor e nem megfelelően gondolkodó átlagembert felakasztatta, Bauerék a körmét tépték le,
Vásárhelyiék pedig - nyilván frusztráltságukban - külföldön rombolják a magyar nép tisztességének imázsát.
Tapasztaltam" - írja Lomax - "hogy az alsóbb osztályokról kialakított ilyen nézetek közkézen forognak budapesti értelmiségi körökben. Nemrégiben meghívtam néhány embert vacsorára budapesti lakásomra. A vendégek -régi barátok - között volt egy korábbi értelmiségi ellenzéki, és meghívtam közvetlen lakásszomszédaimat is, akik egy helyi kórház konyhájában dolgoznak. Később egykori ellenzéki értelmiségi barátom panaszkodott rossz ízlésemre, hogy odahívtam ezt a két prolit, ahogy a hölgy utalt rájuk. Nem is beszélve arról, hogy egész este mellettük kellett ülnie és ez neki a lehető legszörnyűbb élményt jelentette, vettette a szememre. És ez a nő 20 éven át a »demokráciáért« küzdött!"
"Máskor - folytatja Lomax - magukat haladó, sőt baloldaliaknak nevező értelmiségiekkel találkoztam, akik ugyanakkor azt állították, hogy a társadalom kevésbé művelt tagjainak nem lehet csak úgy biztosítani a szólás- és gyülekezés szabadságát "
Látható, vonja le a következtetést Lomax, hogy a budapesti értelmiségi elit demokrácia-felfogása igencsak eltér attól, mint amit azok vallanak Nyugaton, akik demokratáknak nevezik magukat. Hozzáteszi: "arroganciájuk és fontoskodásuk, valamint a kezdeményezéseikben kifejezett társadalmi viselkedési formák erősen emlékeztetnek a Viktória-korabeli Angliának a középosztályára, mint például a Fabianus - szocialistákra, akik hittek az entellektüelek isteni jogában ahhoz, hogy a társadalmat megszervezzék és működtessék. A fabianusok rasszisták és elitisták voltak, akik a demokrácia nehézkes és látszólag pazarló folyamata iránt türelmetlenséget mutattak, és azt akarták, hogy Angliát egy felsőbbrendű kaszt uralja amelynek felvilágosult kötelességérzetéhez a hatékony kormányzás készsége párosult "
Lomax végül azt írja, hogy "a brit fabianus szocialistáknak, az orosz bolsevikoknak és a magyar liberális értelmiségnek egy nagyon is közös nevezője van: szilárd hittek abban, hogy, intellektuálisan felsőbbrendűek a közös nyájhoz képest és hogy ők egyedül képviselik a civilizált társadalom értékeit".
