Vasbab, tetszik a hozzáállásod! :-)

Bíztatásképp: a hátbabökés nem gáz; az anesztes tapogat egy ideig, miközben ülsz az asztalon, hogy ezt a csigolyád dugd ki, meg azt; tulképp maga a szúrás nem vészes; előtte lidokainnal beérzéstelenítik; kis nyomásérzés és ennyi. Utána meleg önti el a lábad és ledöntenek az asztalra, és már kész is; kb. 5 perc és felsír a babád. :-D

A seb addig fáj rendesen, amíg fel nem állsz először (de adnak fájdalomcsillapítót); a felállás elég sz*r, de ha ügyesen és türelmesen segít a nővér, akkor az sem olyan vészes. Utána már óráról órára javul; mire az embert kiengedik a kórházból, jó esetben már alig érez valamit; nekem csomószor emlékeztetni kellett magam, hogy fel ne emeljem a 13 kilós nagytesót...:-)

(Megjegyzem, hogy nekem az első szülésem után a gátseb sokkal, de sokkal rosszabb volt, mint a császárseb... és sokkal lasabban is gyógyult.)

Amire készülj fel, hogy a műtét közben érzed, hogy matatnak benned; nem fáj semmi, de ÉRZED. Kicsit olyan fíling, mintha lovaskocsin utaztanának és zötykölődnél, miközben egy helyben fekszel ugyebár; elég szürreális. :-) A baba kivételét is lehet érezni; talán az egy picit kellemetlen, húzó-ráncibáló érzés, de csak egy pillanatig tart.