Igen, ezek szépek (persze van még ilyen szép bőven, lásd az alábbi képeket), de amint láthattad az előző hsz-aimban, sajnos van olyan fajta is, amivel gondjaim vannak. Egyébként tényleg sok öröm van velük, főleg mostanság... ;-) Rengeteg munkám is van benne, de azt már elfelejtettem... ;-) Már több is van, ami "csipegethető" (minap láttam, hogy a fekete rigó is rájár a Lillára).
A zöld rothadással meg remélem, sikerül jövőre elbánni, most már tudom, mire (is) kell figyelni (ilyen tavaly nem volt!, nem is ismertem élőben ezt a nyavalyát, csak olvastam róla).
Suvenir: épp' a tőke mellől jövök, már ehető, érett, de valóban nem valami nagy szám! Az íze olyan semmilyen, a magok nagyok a bogyó méretéhez képest (zavaróak), a bogyóhéj pedig egész egyszerűen "szíjas", nem igazán akar elolvadni az ember szájában. Akinek csak kevéske helye van és nem különleges szőlőt akar, annak nem kifejezetten javaslom a beszerzését (tényleg csak látványos, semmi extra...).
Egész pontosan milyen termesztési tapasztalatra gondoltál? Természetesen szívesen megosztom, ha tudom, mire vagy kíváncsi.
Cicero II: Savanyúúúú... :-( Ha megérett, beszámolok róla!
Érdekes, hogy némely fajtánál amint megvan a szín, gyakorlatilag már ehető, ízletes (Hamburgi muskotály), ugyanabban a fürtben még bőven van fehér, éretlen bogyó; más fajtánál pedig színes az egész fürt és bőven van még ideje ízesedni.
1.,2. Kósa (vesszőnként két fürt, ezt a Saszlánál is megfigyeltem)
3. Árkádja
4. Belgrádi muskotály