A Braun-malom

Borda Emil egykori malomtulajdonossal
beszélget, Gondoljátok meg.


-Az a kérdésem, Emil bácsi, hogy mikor épült a malom?

– A Braun-malom?

– Igen.

– Hát… hogy mikor is?… nem tudom, őszintén szólva… még a nagyapám vásárolta egy Lipcsei…

– Mikor volt ez?

Valamikor a múlt század… illetve hát kúrva régen. Egészen pontosan… úgy emlékszem… de álljunk meg egy pillanatra! Mindenekelőtt, ha szabadna… szóval, hogy először én kérdeznék tőled valamit… Azt mondtad tegnap a telefonba, hogy ebből a beszélgetésből feljegyzés készülne, hogy amit mondok, megjelenne majd az Index fórumban, abban az aranyos Fojtsátok meg Sólymosi Esztert című fórumban,

– Gondoltam rá, igen. Valójában nem Sólymosi, hanem Babarczy. Azt szoktuk ott igen vehemensen gyilkolászni.

– És ha valami kellemetlenségünk lesz belőle?

– Miféle kellemetlenség?

-Mert az én szívem már nem a régi. Rozoga egy kicsit… látod: vízhajtót kell szednem… hát, mit csináljak, ilyen egy özvegyember a nyolcvan felé közeledve… meg aztán a régi szörnyűségek emléke is eléggé megvisel, mondom, jönnek a moderátorok, akik távolról sem liberátorok és törlik az egészet talán még a nevemet is csupa kisbetűkkel, írják… Szóval, hogy megjelenne.

– Igen.

-Jó, de nem hiszem, hogy a Doppelstangelt érdekelné a proletariátus és a burzsoázia közvetlen viszonya. Egy par excellence tőkés molnárruhában például…

-Emil bácsi csak ne foglalkozzál a Doppelstanglival! Majd determináljuk öt is egy desinfekciós abráziós kezeléssel.

-Csak úgy expressis verbis? Mint egy capriccio. De csapongás nélkül? Jó ez az analógia? Kicsit szédülök már. Hol is tartottunk? Ja igen aztán behívtak minket a Vonáék vagy a Morvaiék - a fene se emlékszik már rá – munkaszolgálatra. Egy Bakos Ferenc nevű keretes legény volt a parancsnokuk, sokat lehetett tanulni tőle különösen az idegen szavak használatában jeleskedett. A felszabadulás után mondtam is a Marosán Gyurkának, hogy erre az emberre nagyon kell figyelni, mert igen intelligens. Meglásd szótárt fog kiadni…. Hol is tartottunk? Ja igen! Én is munkaszolgálatos voltam, büdös zsidó, mondták naponta többször is, ideje lesz már megdögölnötök.

-Nem gondoltak arra, hogy elégetik a behívójukat, mint Muhammad Ali, vagy legalább megszöknek valahogyan, vagy mit tudom én?

Nem, erre nem gondoltunk, tudod ez nigger gyermek csak 1942 január 17.-én született Cassius Mercellus Clay néven, ki a fene gondolta volna, hogy majd 1967-ben elégeti a behívóját. Sem egzisztenciálisan, sem mentálisan de még csak verbálisan sem.
Na aztán József Attila írt nekem egy razglednyicát vagy mi a fenét.

-Ilyeneket inkább a Radnóti írt.

-Lehet már nem emlékszem, de azt írta, hogy szóljak, ha látom a Dhüring Antit, mert az Engels halálra keresi, mert nem vitte vissza neki a Kommunista kiáltványt, és így nem tudja befejezni a tagadás tagadása szócikket. Éntőlem csak a ruszkik vittek. Például egy szép, hímzett ingemet is. “Elvitték az oroszok.” Majd később nyilván visszajuttatták, mert megismertem, láttam az Apolló moziban, egy ismerős arcú, becsületes, magyar emberen feszült. Egy Sára Sándor filmet adtak, a Casablankát.


-És így csörgedezett vég nélkül a jó öregből a szó. De nem panaszkodott!
– Igen… istenem… hát végtére is csak elérzékenyül az ember.