A magadfajta mélyrõl jött  félmüvelttel  ,  az ilyen zavaros,  homályos  felületes ismerethalmazzal bíró lumpenprolival nem szabad fínoman beszélni, csakis ridegen, és  keményen.   Mert a magadfajta ,  von ONCSA-telep aus,  a  fínomságot nem szokta meg, nem is tud vele mit kezdeni, és megzavarodik, sõt belebolondul a  szokatlan lelki katyvaszba.

Ezt Kávássy Árpád egykori csendõr  százados  írta  1960. körül az emlékirataiban, amikor a 30-as évekbeli  magyar paraszt magatartásáról értekezik.- nagyon bölcsen.-

"Ha a paraszthoz tapasztalatlanul, és fiatal, új rendfenntartóként,  olykor  kedvesen szóltunk, akkor annak a  sok évszázados,  lappangó  gyanakvása azonnal elõjött, és mindentõl elzárkózott.  Ha egy közepes keménységü  pofont elhelyeztem nyitásként az arcára,  vagy minden ok nélkül  rárivalltam,  vagy vigyázzba állítottam,  esetleg leguggoltattam,  úgy álltam eléje,   és ebben a pozícióban  utasítottam a rövid   válaszadásra ,  akkor azonnal tudta a helyét,  és tisztelettel,  szinte zavarbaejtõen katonás  pontossággal válaszolt minden kérdésre.  Az utóbbi magatartást szoktuk követni, ha bármi felvilágosítást akartunk a paraszttól."

Idézet egy Rektor Béla (?)  .....(keresztnevére nem emlékszem biztosan ) nevü úr Canadában megjelentetett könyvébõl, amelynek a címe:  A Magyar Királyi Csendõrség oknyomozó története.

Remek, tanulságos olvasmány. Útmutatót ad ahhoz, hogyan kell bánni a magadszerüekkel.

Notabene: ONCSA-telep.