Az építkezési terület bővítéséhez arra volt szükség, hogy a LIDL újabb ingatlanokat vásároljon (hátul). Ezek közül pár magántulajdonban volt és egy önkormányzati. Az önkormányzati ingatlanon a közösségi ház volt és annak kertjében a Telekom alközpontja, amely az egész környéket kiszolgálja (2.000 vonal).

A Telekomnak egy több, mint tíz éve kötött olyan bérleti szerződése volt, amely csak hosszú pereskedés után felbontható egyoldalúan és addig is ő van birtokon belül. Ők azt kérték, hogy az önkormányzat fizesse ki az alközpont áthelyezésének költségeit -ami szerintük kb. 100 millió Ft- és akkor hajlandók elmenni. Eltelt egy kis idő (kb. egy év), mire sikerült mindenkit jobb belátásra bírni és megtalálni azt a megoldást, hogy egy ilyen költséget talán mégse varrjanak az önkormányzat nyakába, hisz végül is két magáncég üzletéről van szó.

Elhangzott egy nyilvános ígéret a polgármester részéről -egyetlen egy az egész történetben- amire azért volt szükség, mert a közösségi házban tevékenykedő civil szervezetek körében elterjedt az a pletyka, hogy lebontják a házat és nekik nem lesz ahol tevékenykedniük. Erre ígérte meg a polgármester (és úgy tudom, komolyan is gondolja), hogy a régi ház árát arra fordítja az önkormányzat, hogy a Kutyavári úti ingatlant olyan állapotba hozza, hogy az alkalmas legyen közösségi ház céljaira. A régi közösségi ház ingatlana ugyanis elsősorban a bevásárlóközpont céljaira kell.

A Tervtanács elé benyújtott legutóbbi tervek tehát egy kétszintes épületről szóltak, úgy tűnt, sikerült egyenesbe tenni az ügyet. Ez nagyságrendekkel jobb lett volna, mint az eredetileg, sokkal kisebb területen megvalósuló standard doboz (mondjuk a Tervtanács ezért sem lelkesedett, később az akkori opponens egy szaklapban ki is szerkesztett az ott lefolytatott beszélgetés nyomán :) ). Amikor én legutóbb láttam a terveket, akkor már csak az volt hátra, hogy a Telekom megtalálja a helyet, ahová menni fog a környéken és a LIDL beadja engedélyezésre, majd nekifog az építkezésnek.

Ez a terv a LIDL számára pár száz millió -az eredeti szerződéshez képest- önként vállalt beruházást jelentett volna (nagyobb épületet). Bár gazdaságilag is racionális lépés számára, ha vannak olyan "mágnes" bérlői, akik amúgy is vonzzák az embereket, akik betérnek hozzuk is vásárolni. Ezt a koncepciót nem kellett "kitalálni", adta magát és teljesen logikus volt a LIDL számára is. Szerintem mindenki jól járt volna. A régi közösségi ház árából pedig meg lehetett volna újítani a Kutyavári úti épületet.

Aztán egyszer csak azt hallottam, hogy a LIDL már nem akar kétszintes épületet építeni. Az indok: a gazdasági helyzetre tekintettel a németországi központ nem engedélyezi a korábban már előzetesen jóváhagyott beruházási költségeket. Mivel az eredeti -2006-os - adásvételi szerződés szerint neki nem kötelező nagyobbat építeni, ezért megteheti ezt.

folyt. köv.