II. Tim. 3.16: a teljes írás akkoriban az Ószövetséget takarta.
2. Pét. 1.20: a vers a próféciákról szól.
Jel. 22.19: e könyvről, tehát a Jelenések könyvéről van szó.
Ézs. 34:16: a vers kontextusából látszik, hogy itt is a (beteljesülő) próféciákról van szó.

Az ihletett szó egyébként azt jelenti, hogy Isten indította fel a Biblia szerzőit a könyvek megírására és nem azt, hogy szó szerint Isten műve. Ezért különböznek részleteiben a párhuzamos történetek és ezért van sok helyütt túlzottan is antrompomorf leírás Istenről. Ezért írja Pál, hogy az Írás hasznos a nevelésre, feddésre, hogy jobb legyen az Isten embere, és nem pedig azt, hogy szóról szóra Isten műve.

A Biblia éppen olyan, mint Isten és ember itteni kapcsolata: előremutató és hasznos, de nem tökéletes. Tökéletlen emberek írták le és tökéletlen fordításokon keresztül jutott el hozzánk.