Szerintem semmi értelme annak, hogy az 5 hónappal korábban már tövig lerágott csontot újra elkezdjük csócsálni, még ha egyesek itt --visszaolvasás helyett- megpróbálják ezt generálni is. Abszolút semmi új információ nincsen, a Bors csak fingás helyett próbálkozik némi virtuális példányszám-növelési manőverrel.

Csak hogy pontosítsam, amit annyi helyütt lehet olvasni: egy többhetes-hónapos vízihullából NEM a tüdőből, hanem a combcsont velőüregéből és az arckoponyacsont részét képező orrmelléküreg-meghosszabbításból, az ún. rostasejtekből történik a fulladásos halál igazságügyi bizonyítása, amelynek részét kell képezze a kovamoszatok kimutatása és mikroszkópos vizsgálata is. Ez a vizsgálat azonban semmiképpen nem tart hónapokig.
Egy hat-nyolchetes vízihulla tüdeje átlagos esetben is olyan mértékben bomlásnak indul, hogy abból bizonyossággal már nem mutatható ki a fulladásos halálok. A kovamoszatok pedig éppen arra jók, hogy azt indirekt módon bizonyítsák, sőt azt is áttételesen, hogy a fulladásos halál bekövetkeztekor, pontosabban a vízbekerülésekor, az áldozatnak a szív- és érkeringése még működött és a mikroszkopikus méretű moszatok a tüdőbe belélegzett vízből az apró tüdőerekbe átjutván, a keringés révén messzire lévő csöves csontok ereinek a végébe is el tudtak jutni (néhány szívverésnyi pulzus elég ehhez).
A kovamoszat fajták nagymértékben jellegzetes összetételt mutatnak egyes vízfajtákban, azaz, az eltérések alapján bizonyítható vagy cáfolható egy vízihulla vízbefulladási vagy megtalálási helyének azonossága. Beleértve a csapvizet is.
Ha már idézzük a kovamoszat próbát, akkor ragaszkodjunk a pontos tényekhez.
A bulvársajtó meg kapja be.
Aki pedig újra akarja rágni a már lerágott és kiszáradt csontot, az legalább hozzon egy picike új csontocskát is...