"A Dosadi kísérlet... Nem hiszem, hogy elsőre mindent megértettem volna, el kell még párszor olvasnom, de vegyes érzelmeim vannak."

"Jimmy Cartwright írta:"Mikor Herbertet olvasok, sosem tudom eldönteni, hogy vajon ő volt-e egy nagyszerű, előrelátó koponya, avagy mi emberek vagyunk ennyire kiszámíthatóak, ennyire statikusak.")."

Szerintem mindenki ezeket érzi. Én ezt a "balladai homállyal" szeretem magyarázni. Van azért egy apró eltérés: míg a magyar balladákban a kihagyott részletek és a homályos fogalmazás mindig egy irányba mutat és az értelmezést nem gátolja, addig Herbert műveiben csak az derül ki, hogy egy adott esemény mögött van valami mélyen meghúzódó ok, de azt nem tudhatod meg, mi az. Sokszor úgy érzem, a szerző maga sem pontosan dolgozta ki a hátteret viszont hitelessé teszi a világot azzal, hogy titokzatossággal, vagy töredékes információkkal az olvasó fantáziáját kényszeríti a hézagok betöltésére. Pontosan ezért idegesítenek az előzmények és az utózmányok (ez utóbbiakat már meg sem próbáltam elolvasni), mert a fejemben élő grandiózus történelmi eseményeket szappanoperává fokozták le.

A.