Többször írtam már róla, hogy a zalai szőlőhegyeket járva az ember a vegyszermentes "nomád" magonc-őszibaracktermesztés számtalan példájával találkozik. Itt megrekedt az itteni "művelés". Szakmai szemmel nézve azonban rendkívül tanulságos. Arról tanúskodik, hogy adottságok tekintetében a térség sokkal többre lenne hivatott és nagy valószínűséggel a legkiemelkedőbb termőhelyek sorába léphetne egy szakszerű és igényes termesztéssel.
Az utolsó két képen az általam sokat emlegetett késői érésű magonc vérbarack fája és termése.