Para!

Eddig halál nyugalomban végeztem az esküvővel kapcsolatos utolsó simításokat, de ma reggel arra ébredtem, hogy teljesen para vagyok, ha belegondolok, hogy 15 nap úlva férjhez megyek. Nem tudom miért tört rám ez az érzé, én utolsó napos parás vagyok... De hogy az ördögi kör meglegyen, h parázok, nem tudok enni, gyakorta járok oda, ahova a királyok is csak egyedül mennek, és elkezdek fogyni. Na ez most pont nem jön jól. Volt négy hetem, hogy felszedjek minimum 3 kg-ot, ehelyett 0,5 kg-t fogytam. És akkor még nem paráztam. Nem lesz így jó a ruhám... 34-es ruhaméretről 36-ra kéne híznom, de kezd esélytelenné válni. Nem tudom így mi lesz... Nem tudják a ruhát 46-ról 34-re bevenni. Szenvedek.

Az is motoszkál a fejemben, hogy vajon milyen érzés lesz, csodálatos ruhában végig menni 80 szempár közt, melynek végén ott áll szintén megszeppent másik felem. Zavart mosoly, esetleg könnyek... No meg ki fog hangosabban, jobban sírni, anyum a meghatódottságtól, vagy anyós a kíntól, hogy a kis fiacskája végleg mellettem döntött és akárhogy tiltakozik, 1-2-3 éven belül nagymamává fogjuk tenni.


Nem untatlak titeket, annyi dolog kavarodik a fejemben.

Ez normális? Vagy csak túl lihegem?